Az alkotás valóságosabb, mint a mindennapi élet, amikor az ember csak ül ott, ahol van, és csak arra tud gondolni, hogy visszamegy a műterembe, amikor alig veszi észre, hogy egy kisebb sódombot szórt az ebédlőasztalra, és ebbe a sómezőbe rajzol vázlatot, és a fehér szemcsék úgy mozognak ujjai alatt, mint a folyami hordalékhomok.