A rossz zene az, amit a gyerekeink szeretnek. A jó zene az, amit mi szerettünk gyerekként.

A zene szavak nélkül is szolgálhat szerelmi vallomásként.

Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.

Amikor zenét hallgatok, nem félek semmitől, sérthetetlen vagyok, nem ismerek ellenséget, és végtelen harmóniába kerülök a legtávolabbi múlttal és a jelennel.

Zene... csupán rezgések a levegőben. Igaz, olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek.

A templomban a zene szinte bárkiből hívőt varázsol - még szerencse, hogy a papok mindig helyreállítják az egyensúlyt.

A matematikát csak olyan ember tudja értékelni, aki ért is hozzá. Ha az ember nem élvezhetné a zenét anélkül, hogy ő maga is jól zenélne, a zeneszeretők száma drasztikusan csökkenne.

A zene vigasztalás, magasrendű öröm minden ember számára.

Minden slágernek van kifutási ideje.

Szerencsés fajta vagyunk mi, muzsikusok. Az, amivel másoknak örömet szerzünk, az nekünk a legnagyobb öröm - ha sikerül.

Egy fuvolánál csak kettő tud hamisabb lenni.

Egy korszak társadalmi viszonyait, a mindenkori fiatalok gondolat- és ízlésvilágát híven tükrözik az adott kor népszerű dalai. A dalszöveg olyan művészeti és önkifejezési forma, amely a történelem följegyzetlen hétköznapjairól tudósít minket.

Sokkal messzebb jutunk el akár a spirituális, akár az ösztönélet irányába a zene segítségével, mint mondjuk képekkel. Mert a zene bennünk van. Nemcsak a fülünkkel halljuk, hanem a belső szerveinkkel is érzékeljük, mint ahogy nemcsak a külső világ hangjait hallgathatjuk, hanem a szervezetünkét is.

A zene számomra időutazás. A pillanatnyilag rendelkezésre álló médiumok közül az egyetlen, amelyikkel valóságos időutazásra lehet menni.

A zenében az egyszerűség és komplexitás kontrasztját szeretjük. Ha túl egyszerű, előbb-utóbb unalmassá válik. Ha túl komplex, idegenszerűnek érezzük.