A sikeres musical ritka állatfaj. Minden összetevőnek, a történetnek, a zenének, a dalszövegnek, a díszlettervnek, a koreográfiának, a rendezésnek és a szereplő-válogatásnak, hogy csak hetet említsek, tökéletes összhangba kell kerülnie. Azt sokkal könnyebb megindokolni, hogy miért nem működik egy musical. Nyilvánvaló, hogy egyesek egyszerűen rémesek.

A szavak ébresztik fel az elmét. A dallam a szívet.

Mindent lehet
az ember szabad
a gondolatok önzetlenek
a tettek önzőek
de mindezt szar zenére
mégiscsak vétek.

A mulatós nóták arról híresek, hogy nem kell túldramatizálni a dolgokat, ezeknek a daloknak nincs nagy mondanivalója, "csak" szórakoztatni akarnak. Azt hiszem, emiatt jött be nagyon az embereknek.

Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni - ha nehéz is, de - jó!

Ha egy zenekar felismeri kemény munkája értelmét, ha tagjai nem érzik magukat alárendeltnek, ha nem valami lázongás és lapítás közötti állapotban vergődnek, akkor együtt egészen különleges dolgokat érhetnek el.

Jó koncerten eggyé válok a dallamokkal, a ritmussal, a hangszínnel, s magasra repülök, mint a költöző madarak. Ha vége, alig tudok leszállni a földre.

Évekbe telik, mire kialakul, hogy tartósan melyik dal marad kedvenc: ha eltelt ennyi idő, már visszatekinthetsz, és biztonsággal ki tudsz választani egyet. De még ilyenkor is lehet pusztán időleges a dolog, ami éppen az aznapi hangulatod függvénye.

A jazz-zenészek úttörő módon keresgélnek, kutatnak, nem nyugszanak bele eredményeikbe. Megtartják a keresési vágyat a bonyolultság árán is. Ez a lényeg. Az sem számít, ha a külső megítélés éppen nem kedvező. A jazz-zenészek hangzásvilágukból kitesznek egy szimbolikus kalácsot az asztalra, és felkínálják megosztásra. Lehet, hogy nem mindenki kér ebből a kalácsból. Lehet, hogy készülnek rossz kalácsok is. De a megosztani való mindig ott van. Egyedin. A pillanat művészete előremutatón, újító szándékkal az adás, az elfogadás örömét akarja harmóniába hozni. Ez a cél.

Fogalmam sincs, hogy eredményezett-e egy dal valaha is igazi, jelentőségteljes változást. Ez olyan, mintha mogyoróval dobálnánk egy gorillát.

A zene és a költészet egytestvérek.

A zene öröm, semmi másért nincs a világon, csakis az élvezetért.

A zene leírva nem más, mint szavak dallamára táncoló tintapötty.

Még sohasem találkoztam olyan zenésszel, aki bánta volna, hogy zenész lett belőle. Bármilyen kudarcokat tartogat számunkra az élet, maga a zene egyetlenegyszer sem okoz csalódást.

A zene csupán értelmetlen zaj, míg értő fülre nem talál.