A természetet megtaláljuk és csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban.

Minden bánat elviselhető, ha bele tudod foglalni egy történetbe.

A szerencsétlenség lehetőséget is hozhat magával.

Akitől az élet mindent elvett, azt szokta jóvátételképpen a bölcsesség italával megitatni. - A bölcsesség: az irigység hiánya.

Semmi sem olyan szörnyű, ha mellettünk van egy jó barát.

Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elűzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem.

Vigasztalódj meg, drága lélek! A felhők mögött mindig ott a fény.

Az élet néha egy kellemes élménnyel egyenlít ki egy rémisztőt.

Nincs emlék e földön, melynek idővel nem vesztenéd el éppen legkeserűbb részét.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogyha szeretném, elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

Életemben először érezhettem magam valódi gitárosnak. De nem volt szükségem arra, hogy ezt bárkinek elmondjam, vagy bebizonyítsam. Először is: egyedül voltam. A többiek eltűntek, olyannyira, hogy még a többi fogalma is értelmét vesztette. Csak én voltam, meg a gitár.

Egy csata elvesztésével néha utat találsz a háború megnyeréséhez.

A tapasztalat az, amit akkor szerzel, amikor nem tudod megszerezni, amit akarsz.

Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amikre tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.

Az idő senkinek meg nem áll,
és az élet nem utcabál,
nem csupa vígság és öröm,
nem csupa: "igen", "köszönöm".
Minden nap új harcot teremt,
nehezen születik a rend,
több a gonoszság, mint a jó,
de mindig van vigasztaló.