Élj abban a tudatban, hogy szeretve vagy. Akkor is, ha mások vakok és süketek és érzéketlenek. Én néha olyan helyről kapok szeretetet, ahonnan nem is várom. És nagyon jólesik. Mert őszinte. És erős. Nem hagy elveszni.
Nem vétség gyarlónak lenni, mivel mindenki az. A bűn és a korlátok kimaradhatatlan szálai életünk szőttesének. Mind botladozunk, és az élet szépsége éppen ezekben a botlásokban van - felismerjük, amikor nem túl ügyesen tesszük egyik lábunkat a másik után, és megpróbálunk az évek múlásával egyre hálásabbak is lenni.
Ki érti meg kínomat, ha nem én?
Kire számíthatok, ha nem magamra,
a bizonytalan és nyugtalanra,
testemre és lelkemre, két szegény
szolgámra, aki egyetlen hatalmam,
katonaságom, népem, birodalmam?
Van olyan képesség, amely elviselhetővé menti a mocskosat, emberivé az elviselhetetlent, amely egymáshoz vezeti az arra érdemeseket, megértést kínál az együtt töltött időben, védelmet az élet rossz óráiban.
Van élet rajtad kívül is
annyi minden mutatja van
és amíg téged kerestelek mindent
egy lapra téve fel magamra találtam
íme ez én vagyok s mint talált tárgyat
gondosan megtisztogatom magam magamtól
hogy egy kíváncsi szív vitrinében ragyogjon
s kezdődjék minden elölről.
Mindnyájan akik még sírni tudtok mosolyodjatok el
a hulló lombok láttán melyeken az idő véres kézjegye vöröslik
s kétségeink fényűzését cseréljétek reményre.
