Ahhoz, hogy valaki győzzön, másnak veszíteni kell. Ahhoz, hogy valaki győzzön, kell az is, hogy korábban elveszítsen valamit.

Van, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint Azelőtt. Van, amit nem hozhatsz vissza. Van, ami örökre eltűnt.

Tovább tart az elvirágzás, mint maga a virág. Így van minden örömmel e világon.

Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerűen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.

A világ mindig mulandó volt. Kérdezzék csak meg a dinoszauruszokat!

Van az úgy néha, hogy a termés veszendőbe megy, mert nem figyeltünk rá a maga idejében. De csak akkor szabad veszni hagyni, ha tavasszal mindenképpen nekiállunk új búzát ültetni.

Ha nincsen időd megszeretni, akkor nem fájhat majd a hiánya sem. Hogyan hiányozhat az, ami soha nem is volt a miénk? Hogyan hiányozhat az, amit nem is ismerhetünk?

Ami egyszer elveszett, nem lesz ugyanolyan, még ha megkerülne, akkor sem.

A dolgok, amelyek velünk történnek - legyen az egy probléma, amelyet szerettünk volna elkerülni, vagy egy öröm, ami örökké tart -, már az első pillanattól kezdve a múltunk részét képezik. Éppen ezért nem állhatok meg azon gondolkodni vagy sajnálkozni, hogy mit csináltam rosszul, vagy mit kellett volna tennem, mert az - bármennyire is szeretném - már soha nem fog bekövetkezni, és ezekért a sajnálkozásra vesztegetett másodpercekért, percekért és órákért nagy árat kell fizetni.

Szörnyűséges, hátborzongató minden olyan elmúlt dolog, amit nem lehet visszahozni.

Mindenki, aki elvesztett már valamit, amiről azt hitte, hogy örökre az övé, végül rádöbben, hogy semmit nem birtokolhat igazán.

A magányosoknak egyetlen barát elvesztése a csillagok kihunyásával ér fel.

Az élet útján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, fakadó víz. Hol fagy, hol tűzveszedelem.

Az ember szíve akkor törik össze igazán, ha eljönnek az utolsó percek, és rájön, hogy elvesztegette a legfontosabb ajándékot, amelyet kapott - az esélyt, hogy megmutassa nagyszerűségét a világnak.

A lyukak az ember életében állandóak. Körbe kell nőni őket, ahogyan a fa gyökerei teszik a betonnal, körbe kell folyni a lyukak formáját.