Aki hozzászokott már ahhoz, hogy odafigyelnek rá, majdnem függetlenül attól, hogy mit mond, hajlamos kinyilatkoztatásként felfogni az olyan lényegtelen dolgokban történő véleménynyilvánítást is, mint hogy kedveli-e a kaszinótojást - természetesen a meggyőző érvelést helyettesítendő, feltekert hangerővel.

Egyre jobban zavar a középszer előretolulása és hogy ez magától értetődőnek számít, mert senki nem emel szót. Őrület, de már jó ideje nem láttam olyat, hogy egy rossz előadás közben felállt volna a közönség, és kiment volna a teremből. Ilyen lett a világ, megtapsoljuk a szart is.

Sokfelé megfordultam. Amerre csak jártam, mindenki a maga igazát hangoztatta. Nehéz eldönteni, kinek higgyen ezután az ember.

A társadalom nem elég felkészült ahhoz, hogy elfogadja a másik véleményét.

Az ellentmondás-mentesség a tompa agyak játszótere.

A hallgatás nem mindig a legszerencsésebb kifejezése a véleménynek.

Bármiről is van szó: ha érted és gyűlölöd, az egy álláspont, ha nem ismered és gyűlölöd, az az arrogancia.

Lehet véleményünk, kell is hogy legyen, de van, amiről nincsen, és nem kell, hogy akkor is kreáljunk magunknak.

Túl sokat foglalkozol azzal, hogy mit gondolnak mások. De tudd, hogy minél jobban vágysz rá, hogy mások elfogadjanak és tiszteljenek, annál jobban fog majd bántani a kritikájuk és a pletykáik.

Véleményeink csak létezésünk kiegészítései. Lássam, hogyan gondolkodol, megmondom, mid hiányzik! A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bűnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt.

Mindannyian megalkotjuk a saját forgatókönyvünket az életről, és annak megfelelően viselkedünk.

Az emberek különbözőek, mindenki másban hisz, mást szeret, mást fogad el. Ha valaki állásfoglalásra készteti az embereket, akkor rengeteg szeretetet kap azok részéről, akik hasonlóan gondolkodnak, ugyanakkor az ellenoldalról rengeteg gyűlölet és támadás éri.

Ha mi azt tudnók, mely keveset tudunk, és amit tudunk is, mily csorbásan tudjuk, nem ítélnénk mindjárt oly könnyen és bíróiképpen nem mondanánk mindjárt sententiát a dolgokról a beszélgetés közben, hanem a mással való beszélgetést tanulásért keresnők.

Sokszor az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor nem ismeri el, hogy tévedett, és megy még tovább, és hajszolja.

Az érvelés az egyik legjobb társasjáték. De ebben nem a szerencse dönt, és a tétje is nagyobb annál, mint célba érni a pályán. Meggyőződések, hitek, ismeretek, tettek múlnak rajta. Aki érvelni tud, az képes formálni a világ erőit és élni a pillanattal, jogaival. Képes együtt élni másokkal.