Minél elfogultabbak vagyunk, annál értékesebb az egyszerűség mint kompetitív tényező.

Az elégedetlen ügyfelek a cégek igazi rémálmai, ám jelentőségük sohasem volt olyan hangsúlyos, mint manapság, a közösségi média korában, ahol a felháborodott panaszok és sérelmek fertőzésként hatnak a cégekre.

A fókuszálás a nemekről szól. Folyton nemet kell mondanunk. Ennek eredményeként olyan nagyszerű termékek születnek, ahol az egész több, mint a részek összessége.

Ne tegyünk egy folyamatot bonyolultabbá, mint amilyen.

Az értelmes létezés legfőbb mozgatója a haszon.

A tőke soha nem nyugodt: mindig keresi a kockázatot és mindig vállalkozó szellemű, legalábbis az elején. Ám ahogy elkezd viszonylag magas szinten felhalmozódni, járadékká alakítja át magát - ez a hivatása, mondhatnánk, a szükségszerű végzete.

A rossz tapasztalatokra adott pozitív válasz gyakran mélyebb nyomot hagy a fogyasztókban, mint az eredetileg elszenvedett kellemetlenség.

Jó pénzt csinálsz a boltoddal? Mi rossz van abban? Szerencsés ember vagy! Maradj meg annál, amit jól csinálsz, és vigyázz a pénzedre, ne szórd! Elmondani sem tudom, hány sikeres, ravasz és befutott üzletembert láttam, akik nem tudtak ellenállni a hatalom csábításának, és a terjeszkedést választották - a végén ott várta őket saját Sztálingrádjuk. Néhányuk egész jól boldogul egy darabig, és a dolgok nem is mennek túl rosszul, még ha nem is túl fényesen, mégis úgy néz ki, hogy a második hely nem veszteséges, sőt, egy nap még talán pénzt is hozhat a konyhára. Miért ne lehetne nyitni gyorsan még kettőt? Amikor túl gyakran járnak a kútra, és már túlnőttek magukon, nem figyelnek arra az üzletre, amelyik eredetileg a pénzt hozta, és kivéreztetik. A következő pillanatban az orosz tankok már a külvároson haladnak keresztül, és a nagy Éttermi Zseni beszorul a bunkerbe, ahol azon gondolkozik, hogy megeszi a fegyverét.

Még a legmegátalkodottabb gonosztevővel is kiváló alkut lehet kötni, ha az ember ügyesen tárgyal, és jól bebiztosítja magát.

Egy jó stratéga az új helyzethez igazítja a taktikáját, mint ahogy a jó tengerész is kurtít a vitorlán, ha erősödik a szél.

Minél többet költünk, annál nagyobb hatalmunk van afelett, hogy a piac mit állít elő. Hallottuk már, hogy "a vevőnek mindig igaza van". Ebben a kijelentésben így önmagában is sok igazság van, ám ha a piaci prioritások megváltoztatását is nézzük, akkor nyugodtan hozzátehetjük: "és minél többet költ, annál inkább!"

A divat csupán illúzió. Amikor a Vogue vagy az ELLE magazin kijelenti, hogy a lapos sarok a divat, a magas sarkú cipők a szemétben landolnak. Amikor valaki úgy dönt, hogy a magas sarok ismét menő, a lapos sarkaknak annyi. Bár tüzetesen megvizsgálva ez szükségtelen pazarlásnak tűnik, a divat mégis jót tesz az üzletnek - szemetet csinál egy tárgyból már jóval azelőtt, hogy az használhatatlanná válna, és ezáltal növekvő fogyasztást generál.

Minden vezető arra koncentrál, hogy megtalálja a helyes tervet. Értekezleteket tartanak, vitatkoznak, aggódnak, minden energiájukat "a helyes terv" kidolgozásába ölik. Pedig adott esetben valójában öt helyes terv van. Sokféle út vezet a sikerhez. Az igazi kérdés az, hogy miként veszed rá az embereket arra, hogy megtegyék mindazt, ami a terv sikeres megvalósításához szükséges. Ezen a ponton dől el, hogy nyersz vagy veszítesz. Az emberi tényező a legfontosabb.

Mindaddig, amíg az embereknek a jövővel kapcsolatos elvárásait hol a túlzott optimizmus (mohóság), hol pedig a túlzott pesszimizmus (félelem) jellemzi, addig a részvényárak is kiszámíthatatlanul alakulnak. Olyan görbét rajzolnak ki, amely épp az Andok csipkés vonulatait idézi. Befektetőként csak remélhetjük, hogy a csúcsról még eufóriában jövünk le, és hogy egy lankán siklunk alá, nem pedig a szakadékba zuhanunk.

Ha tudnánk, mi a vége egy próbálkozásnak, nem neveznénk kísérletnek. A dolog természetéből adódik, hogy a kudarc benne van a pakliban. De néhány nagy siker elég ahhoz, hogy több tucat bukott projektet ellensúlyozzon.