A legnehezebb utas mindig az, aki nehezen kaparja össze az utazásra valót, talán évekig is spórol arra az egy hétre, aminek épp ezért tökéletesnek kell lennie. Elég egy vártnál gyengébb panoráma, és jön a hiszti; egy kis változás a programban, és itt a világvége. A gazdag utas, aki eljut Afrikáig is, valószínűleg gyakorlott világvándor. Tudja, hogy a harmadik világban nem számíthat svájci pontosságra. Látott már ezt-azt, és nem görcsöl. Inkább felülemelkedik a kényelmetlenségeken.

Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerű összezártságban - nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul működő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz.

Legyél topmodell alkatú vagy szürke veréb. Az idegenvezetők olyanok, mint a légikisasszonyok. Mindenki izgalmasnak találja őket. A férfiak azt látják beléd, amit éppen akarnak: könnyen megkapható nyári kalandot, a megközelíthetetlen dívát - attól függ, mire vágynak.

Diktatúrába vagy féldiktatúrába utazni nem jelent komoly veszélyt, sőt. Ott legalább rend van, és lehet, hogy a lakosság nagy része nyugtalanul forgolódik álmában a nagy fekete autó hangjára figyelve, de a turisták teljes biztonságban hajthatják párnára a fejüket. Sokkal nagyobb kockázatot vállal, aki egy teljesen demokratikus országot választ úti célnak.

Egy észak-koreai kirándulásnak annyi a hozadéka, hogy a látogatók elmondhatják, jártak ott, érintették lábukkal a tiltott állam földjét, de egy fikarcnyival sem kerültek közelebb az észak-koreai valósághoz.

Az utazás az én drogom. A függőséget csak kezelni lehet, kigyógyulni belőle sosem!

A nyelvtudás hiánya okozza, hogy idős, tapasztalt hölgyek kiscsibeként követik az idegenvezetőket, mert attól tartanak, hogy ha lemaradnak, bekebelezi őket egy ismeretlen, furcsa világ.

Amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza.

A vakáció olyan, amilyenné varázsolja az ember.

Senki sem érzi át, milyen gyönyörű dolog utazni, míg haza nem érkezik és le nem hajtja a fejét a régi, ismerős párnájára.

A jó utazó nem tudja, hova tart, és a tökéletes utazó nem tudja, honnan jött.

Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot, a tudatalattijának meg esze ágában sincs elhagyni a nyáj nyújtotta "biztonságot".

Egy város csak addig szép, amíg biztosan tudjuk, hogy nem maradunk ott.

Az utazás az embert érleli, sok oldaluvá köszörüli, hidjétek, az felséges, ha az ember egy időre minden baját otthon hagyja s külföldön kiszellőzteti magát, elméje kiderül és szíve fogékonyabbá lesz minden örömre.

Azt mondják, minden utazásban az elindulás a legnehezebb.