A legpraktikusabb ajándék - a tovább ajándékozható.

A "szerény ajándék" fogalma vagyoni viszonyaidtól függ.

Az ajándék nagysága nem függ értékétől.

Óvónéni, kicsinyek barátja,
Kivánom, hogy az Isten megáldja!

Vásárolj saját magadnál! Lépd át a tabukat! Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha olyasmit ajándékozol valakinek, ami a tiéd, mindaddig, amíg egészen biztos vagy benne, hogy a megajándékozottnak szüksége van rá, és örülni fog neki! A használaton kívüli dolgaid, illetve amiket félretettél, mind értékesek lehetnek.

A boldogság pillanatai meglepetésként érnek. Nem mi ragadjuk meg őket, hanem azok minket.

A temetés nem halál, mint ahogy a keresztelő nem születés, és a házasság nem egyesülés. Mindhárom csupán nehézkes eljárás, mellyel a társadalomnak csak túl korán vagy túl későn sikerül nyilvántartásba vennie az ember gyors mozgását.

A jó ajándék mindig fáj (szívesen megtartanánk, amit más kap tőlünk), de rendszerint csak kicsit. Vagy közepesen.

Az emberek rendesen többet, elegánsabbat akarnak adni, mint amennyire képesek és így cserélődik ki azután a mutatós holmik egész ízléstelen lomtára. A gyermek nem kapja meg azokat a dolgokat, amelyek a lelkét kellően megformálnák, a felnőtt pedig rendesen olyan dolgokhoz jut, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az emberek dísztárgyakat küldenek az ismerőseiknek, amelyeket azok rendesen nem tudnak eléggé elrejteni. Az ajándékozó tehát ahelyett, hogy figyelmes és jó barát módjára valami apró kis szükségletet elégítene ki gondos kézzel, többnyire csak bosszúságot okoz.

Az ajándék pénzértéke többnyire tekintetbe nem jő, hanem értéke az általa előidézett örömhöz méretik.

Igazságtalan vagy a hétköznapokkal, amikor ünnepre készülsz, de az eljövendő ünnep balzsamossá teszi a hétköznapokat, és te gazdagabb vagy attól, hogy létezik ünnep.

Ha csak a századrésze teljesül a kívánságoknak, amelyeket most gondolatban küldök, akkor Magáé lesz a legboldogabb sors, amely valaha is embernek jutott e földön.

Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.

Sok ünnepet ritkán követ jó munkanap.

Évekig rettegtem a csomagolástól, de amióta van díszzacskó, csak a belevalóval van gondom.