A mesének nem kell következetesnek lennie, mert emberi találmány. A matematika világa azonban következetes, és nem értem, mi az isten lehet, de nem természetfeletti erők játékára gondolok. Nem vagyok vallásos.
A világ pusztán gondolati úton nem ismerhető meg, kísérletekkel és megfigyelésekkel szerezhetünk csak megbízható tudást.
A társadalomtudósok számára a kísérlet olyan, mint a mikroszkóp vagy a stroboszkóp, szabad szemmel is láthatóvá teszi és megvilágítja az összetett és sok irányból egyidejűleg ránk ható erőket. Segítenek lelassítani az emberi viselkedést, feltárva ezzel a teljes képet, leírhatóvá teszik a megfigyelés tárgyát, így alaposabb és mélyebb lehet a vizsgálódásunk.
Bárcsak kiküszöbölhető lenne a tudomány tiszta, objektív világában a saját ötleteinkbe való beleszeretés! Végül is szívesen hisszük azt, hogy a tudósok leginkább a bizonyítékokkal és az adatokkal törődnek, és épp ezért együtt, büszkeség és előítélet nélkül munkálkodnak a közös célért, az egyre nagyobb tudásért. Nagyon szépen hangzik, ám az a helyzet, hogy a tudományos munkát is emberi lények végzik. És mint ilyenek, a tudósokat is ugyanaz az óránkénti 20 wattal működő számítógép (az agy) és ugyanazok a torzítások (mint például a saját alkotásaink preferálása) korlátozzák, mint bárki mást.
A tudomány jövőt fürkésző törekvései, és az ennek nyomán születő következtetések a már megismert és kipróbált törvényszerűségek további általánosításán alapszanak. Az így születő tudományos előrelátások egy része, mondhatjuk, hogy döntő többsége, a későbbi korok során módosul, megváltozik. Az alapirányok azonban általában megmaradnak, és a változások csak a kivitel módozatait érintik, mégpedig az új objektív törvények és összefüggések felismerése következtében. Ezekkel a változásokkal, nehézségekkel a tudomány művelői tisztában is vannak, és nem szégyenük ezt bevallani. Nem vindikálják maguknak a csalhatatlanságot, mint a tévelygések kufár apostolai.
A tudományos módszer csak egy a sok közül. Egyetértek. Azt azonban hozzáteszem, hogy a tudományos módszer az egyetlen, amelyik hiteles tudást képes produkálni.
Teoretikusokból van elég, és a papír is türelmes.
A kísérleti és az elméleti kutatás mindig egymásra van utalva. Egyik sem juthat előre a másik nélkül.
A tudomány nem pusztán evolúciós fa; az ágak egymásba fonódnak, összekapcsolódnak.
A természet tiszta rendszer, abban csak tiszta válaszok vannak.
A valóság bonyolult részleteiben, de az alapelvek egyszerűek.
A tudomány a fogalmakat, amelyekkel dolgozik, nem készen találja; először mesterségesen meg kell alkotnia, és csak fokozatosan tökéletesítheti azokat. Az életből merít, azután ismét visszahat az életre.
A tudományt és a törvényt az különbözteti meg a vallástól, hogy (elvileg) semmit sem fogadnak el vakon, puszta hit alapján. Arra biztatnak minket, hogy kérdőjelezzük meg a bizonyítékokat, amelyek állítólag alátámasztják azt, amit el kellene hinnünk - vagy amiket egész addigi életünkben igazaknak hittünk -, és lehetőséget adnak arra, hogy megkérdezzük: valóban minden bizonyítékot elénk tártak-e, vagy az egésznek csak egy apró, kimazsolázott részét. Ha a meggyőződésünket nem támasztják alá a bizonyítékok, szabadon változtathatunk az álláspontunkon.
A természettudományt bizonyos értelemben úgy írhatjuk le, mint a természetre alkalmazott paranoid gondolkodást: természeti összeesküvéseket keresünk, kapcsolatokat látszólag összefüggéstelen adatok közt.
A tudomány senkinek nem tulajdona, így természetesen nincs senkinek joga megállapítani, mi a hivatalos és mi nem az! A tudományban a felismerések és felfedezések értékét a független ellenőrzés, a bizonyítás és a tudományos ismeretek rendszerébe való beilleszkedés szabja meg.