A tudomány arról szól, hogy ne a tekintély alapján fogadjunk el álláspontokat.

A tudomány haladása nem képzelhető el ábránd és építő képzelet nélkül. De egy komoly tudományos ábrándot a lehetőség előrelátásával építenek fel.

A tudomány nehéz kenyér, és a legtöbb elgondolásunk rossz - legnagyobbrészt még azok is, amelyek túlélik az első megpiszkálást.

A tudományban nincs cselszövő és nincs ártatlan áldozat. Ha a tudományos közösség az asztalfiókba zárja sikertelen kísérleteit, akkor egyszerre játssza mindkét szerepet. A tudományos közösség magát ejti át.

A tudományos bizonyítékot nem lehet, vagy legalábbis nem szabad csupán gépiesen kezelni, előzetes gondolatainknak és hitünknek is részt kell kapniuk a megítélésben.

Ami a tudományt illeti, annak szerintem az egyéni véleményalkotás szabadsága valóban olyan, mint az éltető levegő, enélkül megfullad.

Sokak szerint a tudomány csupán egy módszertan, melynek hatásköre nem terjed ki a transzcendentális világra. Ez tévedés, a tudomány mindennel foglalkozik, és nem csupán egy módszertan, hanem koherens tézisek rendszere is egyben.

A mindennapi, a közönséges, a fel nem tűnő nem ingerli gondolkodásunkat, mert megszoktuk. De semmit annyira meg nem szoktunk, semmit oly magától értetődőnek nem tekintünk, mint gondolkodásunkat, lelki életünket. A fejletlen gondolkodás figyelmét csak a természet nagy, csattanós jeleneti keltik fel; amit minden nap lát, azon nem gondolkodik. Hosszú fejlődésnek kellett megelőznie azt a pillanatot, melyben a testek eséséről, az inga mozgásáról és ilyesfélékről kezdtünk gondolkodni.

A megismételt kísérleteknek nincs túl nagy tekintélyük a pszichológiában. Jóllehet senki sem vonja kétségbe, hogy az ismétlések lényegi jelentőségűek - ha másért nem, hogy kiszűrjék a csalást és a véletleneket, illetve hogy meghatározzák az eredmények altalánosíthatóságát -, mégis a lehetetlennel határos megjelentetni őket. De nem is lehet velük babérokra törni: hallottunk már olyat, hogy valakinek egy kísérlet briliáns megismétlése fűződik a nevéhez?

Annak, aki meg akarja cáfolni a törvényt, miszerint minden holló fekete, nem szükséges bebizonyítania, hogy egyetlen holló sem fekete, elég egyetlen hollóról bebizonyítania, hogy fehér.

Ne gondolj a szkepticizmusra vagy a tudományra úgy, mint egy konkrét dologra! Összeegyeztethető a vallás és a tudomány? Ez olyan, mintha azt kérdezném, összeegyeztethető-e a tudomány és a vízszerelés. Ez két különböző dolog. A tudomány nem egy valami. A tudomány egy ige: egy módja annak, hogyan gondolkodjunk dolgokról, egy módszer, hogy természetes válaszokat találjunk minden jelenségre.

Az, hogy én azt hiszem, hogy kis golyócskák az elektronok, és ott szaladgálnak, ezt én hihetem, de ez teljesen érdektelen. Az az érdekes, hogy ha én egy drótköteget forgatok egy mágnes sarkai között, akkor kigyullad egy kis lámpa. Hogy mi történik valójában, arról nekem lehetnek elképzeléseim, de ezek hiedelmek. Nem az a tudomány, hogy én mit mondok erről. Mondhatom, hogy angyalok szállnak ott a mágnes körül, és azok gyújtják meg a lámpát, vagy mondhatom, hogy elektronok, kis golyócskák vagy hullámok. Mindent mondhatok, a lényeg az, hogy elmondjam, hogyan lehet megismételni. A tudomány erről szól, aki többet mond, az hazudik.

A tudomány nem arról szól, hogy én pontosan tudom, hogy mi hogy van. Én azt tudom megmondani, és minden tudományosan gondolkodó tudós azt tudja megmondani, hogy ha bizonyos körülmények között ezt meg ezt csinálom, annak megjósolhatóan az és az lesz az eredménye. Az elmélet, az teljesen érdektelen.

A világban a véletlen uralkodik és éppen ezért van benne rend és törvény, ami a véletlenek tömegéből a valószínűségeknek megfelelően bontakozik ki.

Ha igaz lenne, hogy egy ponton túl nem érthetjük meg a világot, ha a felfogóképességünknek lenne határa, akkor egyre tovább kellene tanítani a fiatalokat ahhoz, hogy új tudományos eredmények közelébe jussanak el. De nem e a helyzet. A legragyogóbb koponyák ma is nagyjából ugyanannyi idő alatt érnek el oda, hogy megrengessék a világot, mint ötszáz évvel ezelőtt.