Az ember számára nem a következtetések, hanem csak a megfigyelt tények jelenthetnek pozitív igazságot, amelyre szilárdan támaszkodhatunk. Ilyen a természet létezése, valamint azok a törvények, amelyek minden kis részének mozgását és változását irányítják.

A tudományfilozófián keresztül használható tudás birtokába jutunk, magáról a tudásról: jellegéről és határairól. Ha tudatosítani tudom, mikor mit és hogyan csinálok, ez segíthet abban, hogy máskor jobban csináljam.

Azoknak, akiknek egyben-másban tudományos bizonyítékaik vannak, azoknak hiányzik még a teljes bizonyosságuk, viszont akiknek - úgy vélik - teljes bizonyosságaik vannak, azoknak hiányzik minden tudományos bizonyítékuk.

Az igazi tudományos megismerés és magyarázat egyik legfontosabb szava az "is".

Ez a módszeresen dolgozó természettudomány nagy erőssége, és ez különbözteti meg az áltudománytól. Utóbbi a feltevéseit alátámasztó megfigyelési adatokat keresi, előbbi a cáfolatokat.

Kutatóként pontosan tudom, hogy minden feltételezésem és következtetésem a legjobb esetben is csak tapogatózás, ami arra vár, hogy a jövőbeni eredmények megcáfolják. Az áltudományok művelői és hívei ezzel szemben nem engedik, hogy az elméleteik ellen szóló bizonyítékok befolyásolják meggyőződésüket.

Senki sem lehet jó megfigyelő, anélkül hogy aktív elméletalkotó is lenne.

A meglepetés a világ szerkezetének velejárója. Bármennyi tudást is halmozunk fel, nem képes felvértezni minket a természet újabb meglepetéseivel szemben.

A fizikának soha sincs és nem lehet valamilyen minden időre kész, lezárt alakja, mert tartalmának végességével mindig a lehetséges észleletek végtelen bősége áll szemben.

A tudomány sikereinek megértése nem lehetséges anélkül, hogy látnánk, milyen nehézségek is vannak, milyen könnyen tévedhetünk, s gyakran milyen nehéz fölismerni, hogy mi legyen a legközelebbi teendőnk.

Egy dolog, amit senki nem érzékel, nem megismerhető, és ha nincs, aki megismerje, nem létezik.

A legjobb módszer egy tárgy legkisebb részleteinek alapos megismerésére, ha először a maga összességében vizsgáljuk meg a kiválasztott tárgyat.

Az új elméletek elfogadásának története gyakran a következő szakaszokon keresztül zajlik: az új gondolatokat először merő képtelenségnek tekintik, amelyek még említésre sem érdemesek, aztán jön egy időszak, amikor egy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene, például: az új elmélet túl fantasztikus vagy csupán új szóhasználat; terméketlen vagy egyszerűen téves. Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna. Ez rendszerint az általános elfogadás előtti utolsó állapot.

Az okok és okozatok hatalmas láncolatában egyetlen adat sem vizsgálható elszigetelten.

Az absztrakt tudományos vizsgálatok eredményeit a mérnök számításainak alapjául csak szigorú ellenőrzés mellett fogadhatja el.