Felejtsd el Jézust! Csillagok haltak meg, hogy te megszülethessél.

Kutatni és gondolkozni nem is egyéb, mint elámulni azon, ami rendesen igen egyszerűnek és természetesnek látszik.

A tudományt nem újonnan teremti meg minden új nemzedék, a tudomány olyan, mint a folyton égő fáklya, amely nemzedékről nemzedékre száll. Világos, mi a kötelességünk azokkal szemben, akik átveszik tőlünk, s továbbviszik ezt a fáklyát: segítenünk kell őket, de ne diktáljunk nekik, mert a dogmatizmus ártalmas, gátolja a tudomány fejlődését és még inkább a tudósok nevelését.

A tudósnak a feladata az, hogy tudjon. Az, hogy tényeket felismerjen, és hogy a tényeket alkalmazza is, ahol lehet. Azonkívül az is a felelőssége, hogy mindazt, amit tud és tudása következményeit megmagyarázza.

A tudomány teljes bizonyossággal jobb, mint a tudatlanság.

A tudomány és a technológia az, ami az embert a többi élőlénytől megkülönbözteti. A tudománytól leszünk emberibbek - de ezzel még nem mondtam, hogy jobbak, csak azt: emberibbek.

Tudomány nélkül nem lennénk azok, amik vagyunk. És tudomány nélkül nem leszünk, amik lehetnénk.

Mindenünket, amink van - beleértve magát az életet is - a tudománynak, a kutatásnak köszönhetjük. Ha egyszerre mindent elvesztenénk, amit a kutatás adott nekünk, a civilizáció összeroppanna, és ott állnánk ismét meztelenül, barlangok után kutatva.

Aki igazából eljegyzi magát a tudománnyal, az ugyanúgy álmodik, mint a költő. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a tudós és a művész között.

A technológiai szingularitás nem egy bizonyos mértékű fejlettségi szintet jelent, hanem irracionálisan felgyorsuló fejlődési ütemet.

A kutató és a tudós prédikátor ég és föld, tűz és víz, egymás szöges ellentéte. A prédikátor nem a tudományt akarja előre vinni, hanem a népet akarja felemelni a tudományhoz. Mindenkihez szól, alázatos szívű. A "lánglelkű kutatót" nem érdekli a nép. A tudományban akar előre törni, kockáztatva, hogy magára marad, esetleg még a vele egyívásúak körében is. Támad, összeférhetetlen. Nem lehet a két karaktert egyesíteni.

A görögök nagy tudományos újítása abban állt, hogy megvetették a gyakorlatiasságot. A tudomány öncél, nem eszköz volt számukra.

A technológiai fejlődést csak a társadalmi reakciókkal együtt érdemes vizsgálni.

Definiáljuk az ultraintelligens gépet olyan gépként, amely messze túl tudja szárnyalni a legokosabb ember intellektuális tevékenységeinek mindegyikét. Mivel a gépek megtervezése is ilyen intellektuális tevékenység, egy ultraintelligens gép még jobb gépeket tervezhet, ekkor pedig megkérdőjelezhetetlenül bekövetkezne az "intelligenciarobbanás", és az emberi intelligencia messze lemaradna. Éppen ezért az első ultraintelligens gép az utolsó találmány, amelyet az embernek meg kell alkotnia, feltéve, hogy a gép elég engedelmes, hogy megmondja, hogyan tarthatjuk uralmunk alatt.

Mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni.