Az okos ember is tévedhet, legfeljebb még okosabb lesz, ha belátja tévedését.

A hit néha éppen annyit ér, mint a tudás.

A tévedés nem sarlatánság. A sarlatánság a tévedés el nem ismerése.

A tudás senkinek sem lehet a privilégiuma, még az egyetemeknek sem. A tudáshoz mindenkinek joga van.

Az emberi közösség sokkal többet tud ma, mint amennyit az őskori hordák tudtak. Egyéni szinten azonban az ősi gyűjtögetők voltak minden idők legműveltebb és legképzettebb emberei.

Aki nem tud semmit, annak nem fáj a feje.

Még mindig nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, még mindig nem tudjuk, hogy hová megyünk vagy miért, de tudjuk azt, hogy a tudatlanságnak nem kell szükségképpen örökké velünk maradni.

A tudatlan emberek azt hiszik, azért jöttünk a világra, hogy harcoljunk, háborúzzunk, párosodjunk, és utódokat nemzzünk. Nem! Az a mi feladatunk, hogy gyarapítsuk a tudásunkat. Ezért jöttünk a világra.

Akinek könyvtára van, annak ezer tanítómestere van.

Csak akkor érti meg az ember, hogy milyen fontos a tanulás, amikor valaki elveszi tőle a tollát.

Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom.

A tudomány teljes bizonyossággal jobb, mint a tudatlanság.

Ma már a legtöbben tudnak annyira olvasni, hogy a köznapi igényeiket kielégítsék, mint ahogyan a számoláshoz is konyítanak annyira, hogy könyvelni tudjanak, és ne csapják be őket az üzleti életben; de ami az olvasást illeti, erről kevés vagy éppen semmi fogalmuk sincsen, márpedig olvasásnak a szó legmagasabb értelmében csakis azt mondhatjuk, ha nem olyat olvasunk, ami elkápráztat, elzsongít, és egy időre álomba ringatja magasabb képességeinket, hanem olyat, amihez lábujjhegyre kell ágaskodnunk, hogy fölérjük ésszel, aminek legéberebb, legfrissebb óráinkat kell szentelnünk.

A jelzőt: művelt, nap mint nap ki kell érdemelni.

Amit biztosan tudunk, soha nem tudhatjuk biztosan.