Az igazságot addig lehet hajlítgatni, amíg a történelem, ami utána jön, meg nem változik.

Ha az ember megnyeri a harcot a múltért, akkor az övé a jövő is.

A múltat sohasem szabad fontosabbnak tekinteni annál, mint ami utána következik.

Az anyag állandóan változik, hogy újabb és újabb történeteknek adhasson testet, a megtörtént történetek viszont öröklétűek. A történet az egyetlen dolog ezen a világon, ami változtathatatlan, megsemmisíthetetlen, ami örök, ami tényleg maradandó. A történetek akkor is megtörténtek egyszer, ha a világ sem lesz majdanán.

A történelem nem ismétli önmagát - de tanulságos.

A modern demokrácia történelme a hanyatlás és az összeomlás története.

A történelemben ráismerhetünk a jelenre, és ebből a ráismerésből tanulságokat vonhatunk le.

A kontinens huszadik századi történelme azt mutatja meg, milyen könnyen összeroppanhatnak a társadalmak, romba dőlhetnek a demokráciák, megtörhet az erkölcsi tartás, és az átlagférfi hirtelen egy tömegsír felett találhatja magát fegyverrel a kezében. Jó szolgálatot tenne nekünk ma, ha értenénk, miként lehetséges ez.

A történelem, amely eddig úgy tűnt, Nyugatról Kelet felé mozog, most Keletről Nyugat felé halad. Mindaz, ami nálunk történik, ott történt meg korábban.

A múlt megidézése mindig a nemzet tisztaságán esett gyalázat felemlegetését jelenti, s a megbecstelenítést mindig valami külső ellenség hajtotta végre.

A történelem segít felismerni a mintázatokat és igazságot tenni. Körvonalazza számunkra azokat a kereteket, melyeken belül szabadságunkat biztosíthatjuk. Pillanatokat mutat meg, amelyek mindegyike más, de egyik sem teljesen egyedi. Ha az egyik pillanatot megértjük, meglátjuk, hogyan lehetünk egy másik pillanat társteremtői. A történelem lehetővé teszi, hogy felelősséget vállaljunk - ha nem is mindenért, de valamiért.

A történelem segítségével azok társaivá válhatunk, akik nálunk többet tettek és szenvedtek.

A történelem majd megmutatja az eljövendő generációknak, hogy mi volt helyes, és mi volt helytelen. Reméljük, a világ tanul ebből.

Ez a történelmi tudás paradoxona. Az a tudás, ami nem változtatja meg a viselkedést, hasztalan. Az viszont, amelyik megváltoztatja, ezáltal hamar elveszíti a relevanciáját.

A felismerések a történelemben nem a keresésnek, hanem a véletlennek az eredményei. Vagyis, ha valamit egy irányban keresnek, akkor egy másikban találják meg. És minél többen mennek egy bizonyos irányba, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a dolog kudarccal végződik, mert ott biztosan nem lehet megtalálni. Ez a kutatás logikája.