Mindenki, aki elég jól ismeri a történelmet, tudja, hogy melyek a rossz irányok.
Kelet-Európa jelene annyira töredezett, rendetlen és kaotikus, hogy maga az emlékezettel való foglalatoskodás is csak a rendezetlenség káoszát erősíti.
Kik éltek majd utánunk, emberek
testvéreink, ne szidjatok nagyon,
Isten is inkább megszán titeket,
ha bennetek is él a szánalom.
Minden megismételhető, és meg is ismétlődik, ha nem vagyunk óvatosak.
A történelem sose int teljesen búcsút, inkább annyit mond, "a viszontlátásra".
Mostanra szinte közhellyé vált azt gondolni és mondani, hogy rendkívül bizonytalan időket élünk. A világ - halljuk - soha nem volt még ennyire kiszámíthatatlan. Az ilyenfajta állítások óvatos, sőt szkeptikus válaszra ingerelnek. Helyénvaló az óvatosság. A világ mindig is bizonytalan hely volt, a jövő pedig a dolgok természeténél fogva előreláthatatlan. Mostani problémáink bizonyára lehetnének rosszabbak is. Ha más nem, 1914 századik évfordulója emlékeztethet erre.
A táj, ahol élünk, mindig alakította az embert. Befolyásolta a háborúkat, hatással volt a hatalom működésére, a politikai folyamatokra és a világ majd minden szegletét elfoglaló embercsoportok társadalmi fejlődésére. A technológia látszólag áthidalja a népeket elválasztó fizikai és szellemi szakadékokat, de nagyon is könnyű megfeledkezni arról, hogy milyen sokat számít a földterület, ahol élünk, dolgozunk és felneveljük a gyermekeinket, s hogy a bolygónkon élő hétmilliárd ember vezetőinek döntéseit bizonyos mértékig meghatározzák a mindnyájunkat korlátok közé szorító folyók, hegységek, sivatagok, tavak és tengerek - ahogy ez a múltban is történt.
A földrajz törvényeit, amelyeket oly jól ismert Hannibál, Szun-ce és Nagy Sándor, a mai vezetők sem hagyhatják figyelmen kívül.
Egyetlen ember is fordíthat a történelem menetén.
Történelmi példák mutatják, milyen sokat változhatnak a dolgok akár néhány évtized alatt is.
A földrajzi adottságok természetesen nem határoznak meg minden eseményt és folyamatot. A történelem hullámverésében fel-felbukkannak hatalmas eszmék és nagy formátumú vezetők - ám mindennek és mindenkinek az adott földrajzi helyzet korlátai között kell érvényesülnie és tevékenykednie.
A történelem nem csupán tények és események halmaza. A történelem egyben a szív fájdalma is, és a történelem addig ismétli önmagát, amíg képesek nem leszünk átérezni mások szívfájdalmát.
Történetet - teljes hűséggel is - igen eltérő szemszögből lehet írni; jogos minden nézőpont, ha abból a történetíró valami történetileg érdekeset tud teremteni.
Mindannyian szenvedünk a történelemtől, de a paranoid kétszer szenved: egyszer a való világtól, mint mindannyian, másrészt a saját fantáziáitól.
A társadalmi folyamatokat alapvetően a szándékolt emberi cselekvések nem szándékolt utóhatásai formálják.