A titoktartás legjobb módja, ha azt sem mondjuk el senkinek, hogy tudomást szereztünk egy titokról. A titkot velünk megosztó személy bizalmát már azzal is eláruljuk, ha csak annyit mondunk el másnak: "Hát, hallottam egy-két dolgot, de nem szabad beszélnem róla."
Ha kitalálsz valamit, és félsz, hogy ellopják, még nem vagy érett arra, hogy valami igazán nagyot tegyél. A legnagyobb emberek bátran osztják meg az ötleteiket. Tisztában vannak vele, hogy jó néhányat el fognak lopni, csúnya, rossz bácsik, és nénik. Na és?
Emberek vagyunk. Titkolózó faj. A többi állattól eltérően ruhában járunk, zárt ajtók mögött szaporodunk, és szégyelljük, amikor valami bajunk van. De ki tudjuk ezt nőni, méghozzá úgy, ha beszélünk róla. Vagy akár olvasunk és írunk róla.
A világ igen rejtélyes. Néha meglátjuk a titkot, de félelmünkben visszavonulunk előle, néha pedig elfogadjuk.
...pedig milyen boldog voltam.
Milyen. Már nem derül ki. Mint hogy mit
álmodik az egyetlen alvó egy zuhanó gépen.
A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani.
Vannak dolgok, amiket az ember nem mondhat ki. Előbb meghal, mint hogy kimondja őket.
A szégyen abból meríti erejét, hogy kimondhatatlan.
Egy sokáig rejtegetett titok olyan, mint egy meg nem gyónt bűn: csírázik, erjed bennünk, és csak más titkokból táplálkozhat.
Az ember lényegében az, amit rejteget: halomnyi szánalmas kis titok.
Csak az nem tudódik ki, ami nincs leírva, amit nem mondanak el.
A kommunikáció mai világában már semmi nem marad titokban.
A számítógépes biztonság csak illúzió. Ha valamit tényleg titokban akarsz tartani, akkor tartsd észben, és ne vidd fel a számítógépedre.
A férfi más ember titkát jobban megőrzi, mint a magáét - a nő a magáét jobban őrzi, mint a másét.
Az ember nem mondhat meg mindent. Annak a nőnek, akinek nincs titka, nagyon unalmas az élete.