Milyen különös a mi helyzetünk, a Föld gyermekeié! Csak rövid látogatásra van itt mindenki. Nem tudja, miért, de néha azt hiszi, hogy sejti.

A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.

A becsvágy a bukás utolsó mentsvára.

Mi, állatok, akik magunkat embernek tartjuk, nekünk is vannak gonosz, gyűlöletes gondolataink.

Mi, állatok, akik embernek nevezzük magunkat, nagyon is vérszomjasak vagyunk.

Lánc az emberiség nyaka körül az, hogy elfogadjuk mások ítéletét.

Amikor ételt adtam a szegényeknek, szentnek neveztek. Amikor megkérdeztem, hogy a szegényeknek miért nincs mit enniük, kommunistának neveztek.

Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.

A tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála.

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.

Kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember.

Agyamat néha vad riadó veri föl;
Sivatagba futni az emberek elől!

Ahol megszületik egy magasabb kultusz, ott véget ér a hanyatlás.

A fiatalok álmodják mindig az igazit, de az ágyukat az öregek vetik meg.

Túl volt immár az iskolákon,
Régen kijárta azokat,
És benn volt a világban,
Az életben, az emberek között,
Hol minden lépten meglökik az embert,
S minden lökés egy darabot töröl le
A lélek zománcából
S az orcának szinéből.