A migráció ősrégi jelenség, hagyományos megoldás az olyan hagyományos nehézségekre, mint a háború és az éhínség. Az európai kontinens lakosai mindannyian bevándorlók utódai.
A migráció természetes a mai világban, hiszen a gazdagok és a szegények között óriási szakadék tátong. Az teszi a letelepült lakosság számára különösen ijesztővé e jelenséget, hogy visszafordíthatatlannak tűnik. Noha a legtöbb menekült előbb vagy utóbb szeretne visszatérni a hazájába.
A migráció a modern kor egyik központi élménye. Az ember kénytelen rendkívüli szomorúságot átélni, amíg rá nem lel egy olyan új helyre, melyet otthonának érez, s ha ez sosem történik meg, akkor mindig a maga mögött hagyott hazája után fog sóvárogni.
A szervezett bűnözés és a kormány több mint unokatestvérek; közös gyökerekből erednek. A kormány maffiaként kezdte, ami az erőszak monopolizálásával védelmet nyújtott a külső támadásokkal szemben, és ezért cserébe díjat (adót) szedett. Szinte minden kormány így kezdte, és napjaink maffiái a védelmi pénz szedésével mind efelé tartanak.
Általában nem a boldogokból és a hatalmasokból lesznek kivándorlók.
Mióta sikerült híressé lennem, általában úgy kezelnek, ahogy minden embert mindig kezelni kellene...
A gyilkos robotok felkelésétől félni pont olyan, mint attól, hogy a Mars túlnépesedik.
A jobban működő demokrácia jobban működő gazdaságot eredményez, amely kevésbé korrupt, hatékonyabb és fejlődőképesebb, ezáltal gyakorlatilag mindenkinek a javára válik.
A gyűlölet országában a szeretet megnyilvánulásának hatott még egyetlen, az arcát csiklandozó enyhe fuvallat is, a jóság kizárólagos hordozója.
A civilizáció azáltal halad előre, hogy egyre bővíti azoknak a fontos műveleteknek a számát, amelyeket gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani.
A politika bizony politika, és döntéseit a célszerűség diktálja, nem a formális igazság.
Hogyan maradt fenn ez a társadalom? Hogyan maradhat működőképes egy olyan civilizáció, amely a polgárainak felét még emberszámba sem veszi?
A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandóságát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasztalataikkal hozzájáruljanak közös ügyeink megoldásához. Ám a viták nekirugaszkodó száma elgondolkodásra is késztethet. Tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérelődnek, vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés elsőszülöttségi jogát ugyanis könnyűszerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért. Ha az értelmes cselekvés energiája nem lel kiutat, akkor a szócsaták indulati töltését dúsítja fel, vagy az emberekben csomósodik meg mint fásultság és közöny vagy önemésztő indulat.
A társadalom elsősorban a külleme, viselkedése, társalgási készségei alapján ítél meg valakit.
A politika nem ismer abszolút számokat, a politika relatív számokkal dolgozik.