Bárhol is vagy, légy ott egész lényeddel!
Nem lehet és nem is szabad az életben egy lapra feltenni mindent. Tanulj új dolgokat! Legyen ott az életedben második, harmadik lehetőségként valami!
Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak a régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is tiveletek.
Ha sikerre vágysz, válassz ki valamit, ami nem érdekel, aztán csináld legjobb tudásod szerint, ez mindig bejön.
A házasulandó férfi jól teszi, ha összehasonlítja édesanyjával - vagy a húgával - a feleségül kiszemelt nőt és megkérdezi: állja-e az összehasonlítást?
Bármit csinálsz veszélyes helyzetekben, az a lényeg, hogy gyorsan csináld.
Jól figyelj ide, fiam... korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad.
Tanuljunk meg élni és meghalni, s ne akarjunk Isten lenni, hogy emberek lehessünk.
Az emberek úgy haladnak át az életen, hogy sok olyasmit tesznek vagy mondanak, ami apróság ugyan, mégsem kellene. Szinte azonnal el is felejtik, észre sem veszik, kit mivel bántottak meg, hol milyen károkat okoztak. Pedig mindig, mindennek van következménye. Ez lenne a legfontosabb, amit minden embernek, neked is meg kellene tanulni.
Legyünk igazságosak, mielőtt nagylelkűek volnánk, mint ahogy előbb jön az ing, s csak utána a csipke.
Ha kétszínű vagy, legalább az egyik arcod legyen szép.
Ha kétségeid támadnak, nehogy úgy próbálj gondolkozni, mint valamelyik ostoba mozifilm idióta hőse.
Ha a szíved azt mondja: "Erre!" és az eszed azt mondja: "Arra!" - kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
A vég nélküli panaszkodás csak időszakos megkönnyebbülést jelent, ehelyett inkább meg kell tanulni együtt élni a fájdalommal, valahogy fel kell venni a mindennapi élet fonalát és lassacskán megtalálni a veszteség elfogadásának útját.
Minden szenvedésben van valami lealacsonyító. Ne hagyjuk, hogy ürességbe sodródjunk. Igyekezzünk legyőzni és "kitölteni". Ne vesztegessük az időt!