A tanácsok osztogatása a nosztalgia egyik formája. Az ember a múltjában válogat, azt leporolja, átfesti a csúnya részeket és az értékénél drágábban próbálja újrahasznosítani.
Ne akarjatok tanácsokat osztogatni, inkább a beszélgetések során fejtsétek ki, óvatosan, a véleményeteket.
Az erőszakoskodás és a tanács között az a különbség, hogy a tanácsot kérik, az erőszakoskodást meg nem.
A bölcsességnek része többek között az a képesség is, hogy elengedjük a fülünk mellett az ostoba vagy őszintétlen tanácsot.
A legtévedhetetlenebb tanácsadó bennünk rejlik, és úgy hívják: ösztön.
A jó tanács értéke sohasem attól függ, vajon igénybe vesszük-e vagy sem.
Tanácsot adni lehet, de nem az ahhoz való alkalmazkodást.
Ingyen tanács ritkán olcsó.
Érdemes a versengést és az ezzel járó örökös kritizálást és gyalázkodást felfüggeszteni, abbahagyni, és önmagunk megerősítésének más módjait gyakorolni.
Viselkedj úgy, mint egy királynő, és talán úgy is bánnak veled.
Tetteidet önzetlenül, szeretettel, hozzáértéssel végezd.
Boldognak lenni olyan könnyű. Lásd hát,
ne panaszold a pokol földi mását:
hűtlen barát, kilobbant szenvedély...
Tanulj újra veszteni, verekedni,
s a remény tükrében arcod keresni,
hogy rád kiáltson nagy merészen: - Élj!
Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!
Az én szempontomból csak az a fontos, hogy én hogyan érzem magam a másik társaságában. Ha bánt engem, miért vesztegessek időt arra, hogy miért bánt? Nem akarom, hogy bántson, és kész. Nem akarom, hogy bárkit is bántson. Engem nem érdekel, miért teszi.
Ha meg akarod érteni az okát, odaragasztod magad a helyzetbe, felelősséget vállalsz valakiért, aki nem a te felelősséged. Ahelyett, hogy keresnél magadnak valaki mást, aki már úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd, ahogy neked is jó. Akiről nem kell gondoskodni, hanem esetleg gondoskodik rólad. Rövid az élet. Ha valaki bánt engem, akkor miért próbáljam megváltoztatni?
Ha valamit nem tudsz megszerezni úgy, hogy az ajtón lépsz be, keress hátsó bejáratot.