Egy szomorú gondolat, de még a szomorú gondolatok sorjázása sem jelenti azt, hogy szomorúak lennénk. Viharban sétálva érezzük a szelet, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk a szél. Így kell bánnunk az elménkkel is. Úgy kell átélnünk a szélvihart és a záport, hogy közben tudjuk, ez csak időjárás, és a rossz idő elmúlik.
Az élet nem tréfa, hanem a szomoruságok láncolata.
A keserűség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyűinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira.
A férfi könnyebben viseli és gyorsabban feledi a fájdalmat. A mi sebeink a test sebei, ezek semmik az asszonyok szívén ejtett sebekhez képest, hiszen a soha véget nem érő bánatot sokkal nehezebb elviselni.
Sokszor nagyon fájt, hogy csúnya vagyok.
A belém fúródott tüskék arról a fáról vannak, amelyet én ültettem.
A szenvedés felemeli az igazán nemes lelket; csupán az alantas lélek lesz általa gonosz.
Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. -
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.
Még a legrosszabb álmaid is valóra válhatnak, ha elég hosszan üldözöd őket.
Az ember csak saját magának rontja el az életét, ha egyfolytában azt sulykolja, hogy az mennyire nem jó.
Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, ami aztán szép lassan elpusztítja.
Váratlan veszteség után az élet hétköznapi eseményei, minden más, máskor fontosnak tűnő dolog nagyon kicsinyesnek tűnik.
Az ember nem csak kibírja a szomorúságot, a gyászt, de ha elmúlik, még boldog is tud lenni utána.
Szenvedés nélkül nincs nagy művészet. Ahhoz jön csak a szakmai tudás és a szorgalom.
Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.