Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.
Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.
Ha valaki szomorú, szép sem lehet. A gondolatai is megszépítik vagy elcsúfítják az embert.
A bánat lehet félreértett öröm.
Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe.
Amikor sírsz

szivárvány színűvé

lesz a szemed

és a világ összes

magánya

könnye

amely

sosem

volt a tiéd

elborít

és nem jön

ha várod

nem jön az álom

nem jön a mámor

nem jön a vég
És úgy érzem, e fájó arcnak
Nem lehet többé mosolya,
Mert ember vagyok én is, én is,
Az isten véres gyilkosa...
A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.