A természet olyan fantasztikus, hogy nincs szükségünk természetfelettire.
Az ember megőrülne, ha a Bibliát tényleg komolyan venné; de ahhoz, hogy valaki komolyan vegye, már eleve őrültnek kell lennie.
A nihilizmus kritikátlan befogadása szellemileg nem sokban különbözik a hit kritikátlan befogadásától.
Aki nem gondolkodik, bigott; aki nem tud gondolkodni, ostoba; aki nem mer gondolkodni, szolga.
Igyekszem illúziók és téveszmék nélkül élni, és azt hiszem, ez talán feljogosít arra, hogy kritizáljam és elutasítsam másokét, legalábbis amíg ők nem hajlandóak maguknak megtartani a fantazmagóriáikat.
A spiritualitás mélyen racionális is lehet - sőt, annak is kell lennie.
A tudomány a felfedezés filozófiája. Az intelligens tervezettség a tudatlanságé.
Minden nagy igazság istenkáromlásként kezdte.
Amit ki lehet jelenteni bizonyítékok nélkül, azt el is lehet utasítani bizonyítékok nélkül.
Nincs az a mennyiségű hit, amitől valami ténnyé válik.
Az emberi faj mindig szerette volna ellenőrzése alá vonni a jövőt, vagy legalább előre jelezni, mi fog történni. Ez az oka az asztrológia rendkívüli népszerűségének. Az asztrológia azt állítja, hogy a Földön végbemenő események a bolygók égi mozgásával állnak kapcsolatban. Ez a hipotézis tudományos módszerekkel ellenőrizhető, vagy legalábbis ellenőrizhető lenne, ha a csillagjósok vállalnák a bírálatot és konkrét, ellenőrizhető jóslatokat adnának. Ők azonban elég bölcsek ahhoz, hogy előrejelzéseiket annyira általánosan fogalmazzák meg, hogy az események bármely kimenetele esetén alkalmazhatóak legyenek. Az afféle állítások, mint például "A személyes kapcsolatai erőteljesebbé válhatnak" vagy "Pénzügyi szempontból kifizetődő lehetőség nyílik meg Ön előtt" soha nem bizonyulhatnak hibásaknak. Mindamellett, nem a tudományos bizonyítékok, vagy éppenséggel azok hiánya a valódi ok, amiért a legtöbb tudós nem hisz a csillagjóslásban, hanem az, hogy az asztrológia hipotézise nem áll összhangban más, kísérleti úton már ellenőrzött elméleteinkkel.
A szkeptikus módszer következetes alkalmazásának köszönhető, hogy a közfelfogásban a természettudományok váltak a megbízhatóság és a pontosság etalonjává - gondoljunk a "csillagászati pontosság" kifejezésre a köznyelvben. Ez a módszer azonban egészen különleges kvalitások meglétét tételezi fel a tudomány művelőjében: egyszerre kell hinnie és kételkednie, pedig ez két ellentétes pszichológiai állapot, amelynek következetes fenntartása állandó lelki feszültséggel jár.
A tenger az alternatívok és az önjelölt zsenik birodalma. Nem nagy veszteség, ha mindörökre eltűnnek. Egy könnycseppet sem érdemelnek.
Kényes egyensúlyt kell kialakítanunk két, egymásnak ellentmondó igény között: az elénk tárt hipotéziseket minél szkeptikusabban meg kell vizsgálnunk, ugyanakkor nyitottan kell fogadnunk az új gondolatokat. Ha csak szkeptikusak vagyunk, nem jutnak el hozzánk az új gondolatok. Soha nem ismerünk meg új dolgokat. Bogaras öregemberré válunk, akinek szent meggyőződése, hogy a világon eluralkodott a butaság. (Ezt természetesen adatok is alátámasztják.) Ha viszont a naivságig nyitottak vagyunk, és a szkeptikus érzék szikrája sincs meg bennünk, akkor nem tudjuk megkülönböztetni a hasznos gondolatokat az érdektelenektől. Ha minden gondolat egyformán érvényes a szemünkben, akkor nem tudunk dönteni, mert meglátásom szerint abban az esetben egyik gondolat sem érvényes.
Az emberek általában szörnyen szkeptikusok, és vakon hisznek valamiféle szilárd realitásban, amiről igazából semmit se tudnak.