Ha az ember valamit természetesen szeret, akkor zseniálisan és meglepő előrelátással ki fogja találni, hogy miként szerezze azt meg.
Amióta nem kimondottan a karácsonyt, hanem a szeretetet ünnepeljük, egy átlagos családi vacsora is ünnepi hangulatban telik.
Éppen azzal bizonyítod, hogy szereted a másikat, ha el tudod engedni, és megbízol benne. És ez nem lerázás. Ha szembe mersz nézni magaddal, a félelmeiddel, és le tudod győzni őket, ha képes vagy arra, hogy őszintén feltárd a másik legtitkosabb vágyát, és azt is meg tudod adni neki, csak akkor mondhatod, hogy szereted a másikat. A féltékenység az, amikor a test akar gondolkodni és nem a lélek.
Meg kell tanulnia önmagát szeretnie az embernek ahhoz, hogy eljusson a másikhoz. Senkit nem lehet úgy szeretni, ha valaki önmagát nem szereti.
A szeretet illatát nehéz leírni, de ha felidézed azokat az alkalmakat, amikor valaki megölelt és biztonságban érezted magad, éppúgy emlékezni fogsz rá, mint én.
A szeretet természeténél fogva készséges és engedelmes az iránt, akit szeret.
Semmi nem érdekel - ha borul az ég, ha nincs munkám, ha meghíztam és kövér vagyok, az se érdekel -, hogy ha mögöttem áll egy biztos család vagy egy szerető társ, vagy azok, akik feltétel nélkül szeretnek.
A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.
Ha nem szereted önmagad, dühös leszel azokra, akik szeretnek. A legjobb, amit tehetsz, ha megtanulod szeretni magadat - így aztán értékelni fogod az ő szeretetüket is.
A szerelem voltaképpen egy meghatározhatatlan, éteri és érzékelhetetlen vágy a gyermekkorhoz és az anyai gyöngédséghez való visszatérésre, és abból a hiú reményből táplálkozik, hogy ezt az eltűnt boldogságot elő lehet halászni a lét kezdeteiből.
A gyerekek szeretete és ragaszkodása nagyon erős, és bármilyen akadállyal megbirkózik.
A testvéri viszony az igazságos elosztásról szól, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson játékból, húsgombócból, szeretetből. De az anyaság egészen más. Az anya azt akarja, hogy a gyerekének mindenből több jusson, mint neki jutott. Hogy a gyereke jusson a legmagasabbra, a legmesszebbre. Ezt nem lehet szavakkal kifejezni, mert nagyobb dolog annál.
Kétféle ember létezik: van, akit erőssé tesz a szeretet, és van, akit végleg elgyengít. És ennek semmi köze ahhoz, hogy férfinak születünk-e, vagy nőnek.
Csak egy isten létezik, ugyanakkor számtalan út, amelyen eljuthatunk hozzá. A legfontosabb közülük a szeretet. A szívünkkel pedig mindig megérezzük, mit kér tőlünk a szeretet.
A szerelem elmúlik, és felváltja valami sokkal fontosabb, ami egy életre szól; a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés. Amikor ő már én vagyok, én pedig ő. Engedve, hogy a másik bennünk éljen. A megnyugtató tudat, hogy együtt, egy életen át, kölcsönösen kiegészítve a másikat, kimondva vagy csak befejezve helyette a mondatokat, támogatva, kitartva, bízva, szeretve.