Amióta elmúlt a nyár,
már nem vagy több, mint egy gondolat.
De azért a szívem, babám,
úgy kétnaponta beleszakad.
Akit szerettek, s többé nem szeretnek;
Olyan az, mint a vak, ki egykor látott,
Örök sötétjén gyötrőn megremeg
a fény emléke.
A te szíved, gyönge szíved,
Csak tréfát üzött belőlem;
Még se foglak elfeledni,
Csak a néma temetőben.
Minden eltévedt érzés elvett
tőlem inkább mint adott
megszenvedtem a legszebb szerelmet
is korrupt emlékek áldozata vagyok.
Ifjúság lángoló szerelmek
tüzéből csak hamu marad
föl se kelt már lemegy nap
a boldog percek elszelelnek
célt érni minden úgy siet
kifacsart citrom lesz szived.
Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.
Új nap, új hold,
új csillag, bár én
nem változtam,
neked mégiscsak voltam.
Egy rég lehullt fény,
ma már se hang, se kép.
Kellene egy közös csoport a reménytelen szerelmeseknek, az anonim alkoholisták mintájára, ami elkötelezetten igyekezne segíteni azokon, akiknek összetörték a szívét.
Azt gondoltam, hogy már megsérültem ezelőtt,
De senki nem hagyott rajtam ekkora sebet,
A szavaid mélyebben vágtak egy késnél,
Szükségem van valakire, aki életet lehel belém.
A legjobb mód, hogy ne törjék össze a szíved, ha úgy teszel, mintha nem lenne.
Egyetlen nő sem szereti, ha kétszer is elutasítják egymás után.
A szerelem sohasem olyan, amilyennek várjuk.
Akit egyszer szerettél, azt sohasem gyűlölheted igazán. Csak fájdalmat érezhetsz miatta.
Nehéz elfogadnunk, ha valaki, akit szerettünk, tisztességtelennek bizonyul, és összetörik az eszményképünk.
Az meg kitépte egyben a szívem,
aztán eldobta messzire innen,
én meg reszkettem, semmit se tudtam,
Ő meg ott állt mellettem.