Én várok rád, mert tudom, hogy nincs ennél érdemesebb dolog a világon, amire várhatnék. Te vagy a minden és még több.

Az igazi társat nem találjuk, hanem jön. Ha jön... nem minden sorsban van találkozás.

Engem a boldogság a legkevésbé sem érdekel. Én nem boldogan akarok élni, hanem szerelmesen, ami veszélyes, hiszen soha nem tudhatjuk, mi vár ránk.

Röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szivet.

Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.

Az utcák jól tudják, mi volt az álmom:
A másik felem végre megtalálnom.
Egész akartam lenni egész életemben,
Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a herceged.

Csak azt akartam, hogy szeressen és csináljon valami értelmeset az életemmel.

Uram, ha adsz még szeretőt
csak repedt szívem beszegőt
Szememnek kedves földlakót
álmomban álmát álmodót

Bárcsak több lehettem volna, mint valaki, akivel egyezik az ízlésed!

Biztos vagyok abban, hogy sosem megyek férjhez. Ha lenne valaki, aki hozzám való, akihez való vagyok, az igazi, akinek én vagyok az igazi, nem gondolod, hogy már rá kellett volna találnom?