Nincs különbség a vágy és a szerelem fajtái között. Nem a neme, hanem az egyénisége alapján szeretek bele valakibe. Tudom, hogy egyesek ezt nehezen értik meg, számomra azonban nyilvánvaló.
A szerelem, akár a fájdalom, elvakítja az embert. Elfeledteti, amit nem tud, hogy csak arra a néhány részletre összpontosítson, ami mindennél többet jelent.
Egy olajozott párkapcsolat elsősorban az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és szerelmen alapul, szerintem. Megannyi dolog útjában állhat két embernek, az utolsók közé sorolnám a korkülönbséget.
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd, bánatod.
Ne tudjon senki más felőle,
Csak ő, kitől kapod.
Üres szivűek sokasága
Irigyli gyönyöröd;
Ha hozzáférhet, összetépi
És mulat bánatod fölött.
A vonalnak csak egy dimenziója van: a hosszúság. A síknak már kettő, a térnek három. A szerelem mindegyiken túltesz, mert háromnál sokkal több paramétereinek a száma.
A piaci vevő annak örül, amit vásárolt. A szerelmes ezzel szemben nemcsak annak örül, hogy kapott valamit, hanem annak is, hogy adhatott. A szerelmes boldogsága akkor teljes, ha önmaga a másik boldogságában tükröződik.
Vajon milyen súlya volna a szerelemnek, ha megfosztanók attól a terheléstől, amit úgy hívunk, hogy küzdelem? Olyan küzdelem ez, amelyben sok emberi érték, sok egyéni energia őrlődik fel, de amelyben ugyanakkor talán még több emberi érték születik.
