A szép nő, ha tudja magát viselni, megél az imádatból.
A nő minden szépsége mellett annyira naiv lehet, hogy nincs is tudatában a szépségének, de a szép férfi csupa tudatosság: nem mondhat neki olyat, ami meglepné és nem mondhat neki oly sokat, ami kielégíthetné.
Ha a szépség érték, leértékelődik a tehetség.
A divat rendszerint többet mond anyagi helyzetedről, mint az ízlésedről.
Legfőbb ellenségemet pizzának hívják. De imádom!
Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a művészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.
Hiába töltenek olyan rengeteg időt a szépítkezéssel, az ember nem vallhatja be a nőknek, hogy a szépség igenis számít.
Az baj, hogy az ember soha nem tud örülni annak, amije van: mindig vékonyabb akar lenni.
A szerelem üdén tartja a szépséget, s a nők teste úgy táplálkozik a szerelemből, mint méh a virágból.
A szépség belülről fakad. Lehetnék én akármennyire kigyúrt, ha belül nem lennék szép, a lelkemben nem lakna művészet, muzsika és tartalom, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne.
Bimbó és hervadás a rózsának csupán a sorsa, de amikor teljes pompájában kibomlik, s messzire sugárzik illata, akkor igazán Rózsa!
A szépség átok, elfedi előlünk a valódi szörnyetegeket. Sőt, azt sem látjuk miatta, hogy a valódi szörnyetegek nem az ágyunk alatt rejtőznek, hanem a fejünkben.
A férfiaknak tényleg és őszintén mindegy, hogy vannak-e csíkjaink, vagy nincsenek. Mi több: ők maguk általában nem is látják. Hiszen többnyire azt sem veszik észre, ha a nőnek új frizurája vagy új cipője van. A fő, hogy nő, a fő, hogy hozzá illő ember. A fő a test, amely összművészeti alkotásként megfelel nekik, mit bánják ők, hogy van-e rajta valahol egy kis hiba!
A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyűjti azokat a nyomokat, amelyeket életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél.
A szépség a szemlélő szemében van.