Az élet nem rólunk szól, nem a mi kezünkben van az irányítás, nem kerülhetjük el a szenvedést, és végül mind meghalunk! Ha egyszer ezeket letisztázzuk magunkban, hihetetlenül szabadok lehetünk!
Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány.
Az emberek is tulajdonok lehetnek. Itt persze nem a klasszikus rabszolgaságról van szó, mert arra nagyon is büszkék, hogy azt eltörölték. Egy értelemben beszélhetünk szolgaságról: attól függően, hogy az ember melyik társadalmi osztályba tartozik, ahhoz képest részlegesen birtokba vehető olyan valaki vagy valakik által, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék a munkáját vagy képességeit.
Szabadságodban a szomszédodba ütközöl, ő pedig tebeléd.
Senki sem szabad, csak a bolondok.
Aki egyszer fogollyá lett, örökké az marad. És fogollyá nem akkor leszel, amikor csattan a bilincs, döndül az ajtó. Nem akkor leszel, amikor azt mondják: fogoly vagy. Fogollyá belül leszel. Elkophatnak az emlékek. Ujjunk elfelejtheti a felpattogzott festéktől reszelős vasajtó tapintását, de az érzés belül örökké megmarad. Mert aki egyszer fogollyá lett, örökre az marad.
Még a legnyomorultabb napszámos is azt szereti, a kit akar, azt gyűlöli, a kit akar.
Ha kimész egy lakatlan szigetre, akkor is függsz - ha nem az embertársaidtól, akkor a természet törvényeitől. Hiába mondod, hogy szabad vagy, közben rád szakadhat egy cunami. Nagyon szép ábránd, de nincs tökéletes szabadság, az egyedül az elménkben létezik.
Nem olyan rossz rabnak lenni, ha a szökésen dolgozik az ember. Akkor legalább van miért élnie.
Az igazi szabadság magánnyal jár, az nem csapatjáték.
Az ember még a párjának sem könnyen adja meg a szabadságot, sokszor az ő életét akarja élni, be akarja zárni. De ha kicsiben, azaz egy párkapcsolatban képesek vagyunk tiszteletben tartani a másik akaratát és személyiségét, akkor nagyobb eséllyel fogunk tiszteletben tartani minden emberi akaratot és személyiséget.
A szabad gondolkodásban, a megértésben, a toleranciában hiszek, illetve abban, hogy mindenkinek saját magával kell foglalkoznia és a maximumot kell nyújtania a saját területén. A szabadon élni és szabadon élni hagyni.
Tetteinket, szavainkat előírhatják - gondolataink szabadok.
A szabadság nagy úr, talán a legnagyobb. Viszi magával legnagyobb ellenségét, az anarchiát.
Aki lemond szabadságáról, az ember voltáról, emberi jogairól, mi több: kötelességéről mond le.