Lecserélhetjük az állásunkat, állampolgárságunkat, még a vallásunkat is. De a csapatunkat soha nem változtathatjuk meg.

Amikor nyersz, semmi sem fáj.

Vicces egyébként, hogy az olimpia alatt milyen fontos számunkra a sport, majd milyen gyorsan kiveszik belőlünk az érdeklődés, amint túl vagyunk a záróünnepségen.

Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre.

Minden magas hegy nagyon nehéz, és sok kockázattal jár a megmászása. Igazi sorrendet szépségben és nehézségben nem lehet felállítani.

Ha egy ország nagyobb eredményeket ér el a sportban, mint az életszínvonal emelésében, ott a cirkusz fontosabb lett, mint a kenyér.

Amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni.

Aki tisztességesen edz, az mindig elfárad.

Először jelölje ki az ember magának a célt, és úgy építse fel a mindennapokat, hogy a cél szentesítse az eszközt. Ez nagyon fontos, mert ha csak úgy ímmel-ámmal edzeget az ember, azzal nem érhetőek el az álmok, a vágyak.

Az olimpiában az a gonosz dolog, hogy csak négyévente rendezik meg, és aki az adott napon nyer, az nem azt jelenti, hogy ő a legjobb.

A vadász mindenütt ott van; mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak.

A futballban nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Repülni kimondhatatlan érzés. A levegőben az ember megtalálja önmagát, amikor is átlépve saját korlátain, egy másik világba kerül. Tudata egész lényének mélyére hatol, s a test az istenek birodalmába jut, hol saját sorsát irányítja a műszerekkel s a gondolataival, és ahol a halál állandó kísérő társ.

100 százalékot az élsportoló tud kihozni magából úgy, hogy mindent ennek vet alá - a tanulást, az emberi kapcsolatokat, vagyis az egész életét. De a 80 százalék mindenki számára megvalósítható.

Az egy csoda, ahogy az ember csak beköti a cipőfűzőjét, és elindul a szabadba mozogni. Ez mossa át az ember lelkét a legjobban, mert ilyenkor csak önmagára és a belső világára gondol.