Sosem tudni, mi várja az embert, míg meg nem érkezik.

Életünket olyan erők irányítják, amelyek messze túl vannak tudatosságunk és irányításunk lehetőségein.

Az emberi cselekedeteknek és a sorsok váratlan fordulatainak összefonódása mindig meglepetéseket tartogat.

Sokan az első nehézségnél feladják, lemondanak az álmaikról, és csalódottan élik az életüket. Pedig az élet szép, mindenki számára tartogat kincseket, csak meg kell ezeket találni. Lehet úgy élni, hogy az ember a sorsán kesereg, és lehet úgy is, hogy mindig a jót, a pozitívumot keressük.

Miért nem lehetek én egy átlagos csávó, aki egész nap csak baseballmeccset néz, és izgul, hogy mi lesz a végeredmény? Miért nem lehetek szakács, aki egész nap csak rántottát csinál, és köze nincs semmihez? Miért nem lehetek egy légy valakinek a csuklóján, akit alig érintenek meg a világ dolgai? Miért nem lehetek kakas egy tyúkólban, aki magokat csipeget? Miért pont ez jutott nekem?

Ha az ember hoz egy döntést, és amellett kiáll, a sors meghozza majd számára a lehetőségeket.

Ahogy mondani szokás, hogy a baj sosem jár egyedül, úgy a szerencséről is el lehet mondani ugyanezt, sőt más körülményekről is megállapítható, hogy többnyire harmonikusan gyülekeznek körénk, akár azért, mert a sors rendeli úgy, akár azért, mert az emberben van valamiféle erő, ami vonzza az összetartozó dolgokat.

Mindannyian a génjeink és a neveltetésünk eredményei vagyunk, amelyek az életünkben történt véletlenszerű eseményekkel karöltve formálnak minket.

Csodálatos, ahogy a sors az ember keze alá dolgozik, nem? Elénk küldi a megfelelő embert a megfelelő időben. Az apró nüánszok színes szálai gyönyörű szőttessé állnak össze - csak figyelni kell, és nyakon csípni a lehetőséget.

Ha látod, hogy üldöz a sors: fordúlj meg s állj vele szembe. Ha futsz előle, utólér; ha elébe állsz, talán kifoghatsz rajta.

Ne higgye senki, hogy a sorsa eleve elrendeltetett. Nincs született lúzer; csak olyan, aki ezt elhitte és elfogadta.

A sorsok lassan alakulnak, és senki nem tudja, hogy véletlenül elvetett cselekedeteink közül melyek csíráznak ki, hogy aztán szárba szökkenve kibomoljanak, akár a fák.

Az emberek elfelejtik a múltat, így aztán újra és újra át kell élniük, mert a végzetüket magukkal hordozzák, a szívük legmélyén. A jót és rosszat egyaránt... a szörnyűt és a még szörnyűbbet. Teljesen mindegy, hol vannak vagy honnan hová tartanak.

Semmit nem teszek a dolgokért, ahogy ellenük sem. Fatalista vagyok, mindenről azt gondolom, ennek így kellett lennie.

Ha a sors közölni akar veled valamit, akkor nem állhatsz ellen. Nem préselheted dobozokba, nem szökhetsz el, nem költözhetsz el előle, mert a sors mindig megtalálja a módját, hogy tudomásodra hozza, melyik úton is kellene járnod.