Az ember nem mindig tudja maga megválasztani azt a kalandot, amit neki szánt a sors.
A létezés játékszerei vagyunk, kénye-kedvére alakít bennünket.
Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire.
Ne téveszd össze
a sót a cukorral
ha veled
akar lenni
veled lesz
ilyen egyszerű.
A halál ott ólálkodik mindenütt: a földimogyorós zacskóban, a félrenyelt húsfalatban, a kezed ügyébe eső cigarettás dobozban. Ő mindig ott van a közeledben; ahány ellenőrzőpont csak van a halandó és az örökkévalóság között, Ő ott áll mindegyiknél. Rozsdás tű, mérges bogár, áram alatt lévő földelt vezeték, erdőtűz, görkorcsolya, amelyen a hülyönc kis kölykök egyenesen beleszáguldanak a forgalmas útkereszteződésbe - neki mindegy.
Minden emberi élet epizódok vaskos kötete. Nézz végig a saját életed minden egyes pillanatán, vedd őket számba egymás után, végtelen aprósággal. Legalább húszkötetes enciklopédia lenne.
Az, hogy hol leszel tíz év múlva, csakis rajtad múlik. Szabadon dönthetsz arról, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Születésed jogán szabadúszó vagy, szabad akarattal. Kell ennél több? Bármikor dönthetsz úgy, hogy jobban tiszteled önmagad, és többet nem találkozol azokkal a haverjaiddal, akik lehúznak. Csakis a te kezedben van, hogy boldog vagy boldogtalan leszel.
Az élet egy rézpénz pörgésén múlik. Néha felénk gurul, de többnyire kacéran villogva pörög tova.
Életünk alakulása fejben dől el. Az dönt, hogy milyen világot, milyen jövőt képzelünk el saját magunknak.
Vannak, akiknek egyszerűen a túlélést ajándékozza a sors.
Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors.
Van az a pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy bármennyire alaposan tervezett, bármennyire körültekintően szervezett, akkor is a káosz uralja őt.
Ha ütni akar az élet, úgyis üt.
Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.
Az embernek azon az úton kell elindulnia, amelyre a szükség kényszeríti.