Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki sem látja, hogy sírok.

Nem mindig áldásosak a könnyek. Jólesők és gyógyítók, mikor hosszú gyülekezés után végre kiömlenek a szívből - előbb nehezen, majd egyre könnyebben és édesebben; a fájdalom néma kínja megenyhül általuk... De vannak hideg, fukaran szivárgó könnyek, cseppenként szorítja ki őket a szívből a súlyosan és mozdíthatatlanul reá települt bánat: ezek örömtelen könnyek és nem adnak enyhülést.

Ez a jó abban, ha az ember nem sír. A sírás olyan, mint a pisálás; minden kijön.

Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl régóta erősek.

Nem értem, a férfiak miért utálják, ha a nők könnyeznek. Talán azt hiszik, hogy ez nekik szól, és rosszul vannak ettől a fajta felelősségtől. Pedig a sírás egy nyelv, mellyel a feszültséget kommunikáljuk. Néma perlekedés Istennel.

Tartsd vissza a könnyeidet, tegyél úgy, mint aki OK. Vagy zokogj a zuhany alatt - a víz a könnyek terepszínű álcázása.

Amikor a múlt olyan emléket idéz az eszünkbe, amely feltép egy régi sebet, hirtelen az összes többi sérülés is a felszínre kerül, olyannyira, hogy a lélek vérezni kezd, és addig abba sem hagyja, míg térdre nem rogyunk, és ki nem tör belőlünk a zokogás.

Ahol a sírás nem segít, ott másik végletbe csap át a lélek, a kacagásba.

A könnyek nem csak ölni tudnak, a könnyek meg is tisztítanak.

A szobamérlegre leülve zokogni kezdett. Megnézhettem volna a sírás súlyát, mielőtt eljöttem.

Mint valami oszlop, úgy áll bennem a sírás a lábam ujjától a fejem búbjáig.

Csak a fiúk tartják magukban a könnyeket.
Csak a fiúk félnek sírni.
A férfiak halát adnak Istennek a könnyekért.

Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.

A sírni tudás mindenképp a dolgokra való mély pillantás képességét mutatja.

De fáj az a könny, mely perzseli pillád`
S égeti torkod`,
Mikor egy benső, lelki parancsszó
Tiltja zokognod.