A győzelemhez tartozó árcédulán ez áll: kitartás.
Az optimizmus az a hit, ami elvezet a sikerhez.
Amikor valakire azt mondod, "korábbi gyereksztár", akár azt is mondhatnád, "sikertelen gyereksztár".
Nem zseniálisat kell alkotni, hanem középszerűt, mert a tökéletes középszerűség marketingeszközökkel kultusszá alakítható és a legnagyobb siker érhető el vele, legalább is gazdasági területen.
Jó, ha valakiről rosszakat mondanak, mert akkor az azt jelenti, hogy jó helyen van. Akik sikeresek voltak eddig, azokat mindig ítélték és bántották.
A jó meló legméltóbb jutalma nem kapcsolódik a külső tényezőkhöz. Fontos a siker, kell a pénz is, de az öröm, amit az ember a tisztességesen megoldott feladat után érez - mindennél többet ér.
A népszerűség két dologból állhat: vagy szeretik az embert, vagy nem. Ez szükségszerű. Ha egyik sincs, akkor egyszerűen nem vagy népszerű. Mondjuk, hogyha többen vannak, akik nem szeretik az embert, akkor az viszont már ciki.
Amikor alkotsz valami nagyot, úgy érzed, te vagy az élet császára. Akkor tényleg az vagy, mert valami fontosat tettél le az asztalra, de aztán az élet sokszor bebizonyítja, hogy valójában egy senki vagy.
Sohasem álmodoztam a sikerről, megdolgoztam érte.
Az a műalkotás, amely kizárólag a hírnévre törekszik, soha nem tesz híressé. A hírnév egy másfajta tevékenység mellékterméke. Nem azért mész be egy étterembe, hogy utána szarj egy jót.
Akárhány győzelmed lehet, azok csak és kizárólag számodra lesznek értékesek, és ezen a területen kívül egészen biztosan vesztes leszel. Bárki lehet király a saját házában, de ha idegen helyre kerül, sebezhetővé válik, és veszít.
Csak a győztes mutathat nagyvonalúságot, a vesztesek sértettsége természetes.
A győzelemből csak keveset tanulhatsz. A vereségből viszont mindent.
A kudarc problémát jelent a sportban, de néha a siker is lehet probléma.
Csak akkor teljesedünk ki és élünk igazán, ha valami olyasmit csinálunk, amelyről tudjuk, hogy jobbá fogja tenni mások életét.