Minden slágernek van kifutási ideje.
A népszerűség mulandó, nem egyedül ez adja meg a művészi rangot.
Ahol nincs semmiféle kockázat, bizonytalanság, ott nem lehet szó sikerről sem.
Bár az önuralom nélkülözhetetlen a boldog élethez, egymagában mit sem ér: a siker motorját további erőforrások is segítenek meghajtani, olyanok, amelyek megvédenek bennünket a stressz negatív hatásaitól, és biztos alapot teremtenek a fejlődéshez és a tanuláshoz.
Egyik embernek mindene megvan, a másik maga mindennel fölér.
Talán pontosan ez jelenti a különbséget a siker és a kudarc között. Talán túl gyenge vagyok. Túlságosan szeretem jól érezni magam ahhoz, hogy hajlandó legyek rosszul érezni magam a siker kedvéért.
Azon töröm a fejem, hogy a siker és a kudarc közötti különbséget nem lehetséges-e pontosabban kifejezni a különböző farmerméretekkel.
Világos, hogy tanulnunk kell a hibáinkból, de gyakran elmulasztjuk értékelni a sikereinkhez vezető okokat, hajlamosak vagyunk készpénznek venni ezeket.
Ez történik azzal, aki magasabbra akar kapaszkodni a saját seggénél: az első fuvallatra elveszíti az egyensúlyát.
Az alkotás folyamata szakadatlan munka: állandó sikertelen kísérletezés; a megdőlő hipotézisek elnyelik valamennyi alkotó erőfeszítés kilencvenkilenc százalékát és csak nagy ritkán váltja fel őket rövid ideig tartó siker. Ez a siker olyan, mint az arany morzsája az átmosott homok tonnái után.
Sokan abba a csapdába esnek, hogy elhiszik, a közönségsiker igazolja a "művészetet". Aki a saját szakmájában nem sikeres, nincs tekintélye pályatársai legjava előtt, akkor a legtöbb, amit megtehet, nem rontja tovább a levegőt.
Nem lehetsz próféta a saját hazádban, s nem is kapsz akkora lendületet itthon, hogy külföldön is ismert lehessél.
Ha 80-100 órát dolgozol egy héten, jelentősen javulnak az esélyeid a sikerre. Ha mások 40 órát dolgoznak, de te százat, még akkor is, ha nem vagy jobb náluk, eléred pár hónap alatt azt, amit ők egy év alatt fognak összehozni.
A siker sok mindennel megajándékoz, csak azzal a csodálatos érzéssel nem, amit a szeretet ébreszt bennünk.
Azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, szerintem nem az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg.