A siker soha nem rólad szól, de még csak nem is a teljesítményedről. A siker rólunk szól, és arról, hogy mi hogyan látjuk a teljesítményedet.

A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre.

A hírnév olyan palást, amely mindent beborít.

A siker kollektív jelenség, amelyet úgy tudunk mérni, hogy megfigyeljük, a környezetünk miként reagál az adott teljesítményre.

Való igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Csakhogy rengetegen gyakorolnak, így nagyon sokan el is jutnak a mesterszintre. Ezért aztán a felső korlát közelében a döntő különbség már nem a teljesítményen múlik.

A siker önmagát gerjeszti, és folyamatosan nő a mértéke. Vagyis akinek egyszer sikerült, annak újra sikerülni fog. És újra. És újra.

A gazdag egyre gazdagabb lesz, az ismert egyre ismertebb, és semmi nem hoz nagyobb sikert, mint a siker maga.

Míg a siker romlandó áru, a kreativitásnak nem jár le soha a szavatossági ideje.

Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.

Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.

A siker, akárcsak a tenger, erőt gyűjt, aztán egyszer csak ránk zúdul... hogy aztán ismét visszahúzódjon, és kezdődjön minden elölről.

Korán kell kezdeni, ha az ember népszerű akar lenni.

Nem akarok legenda lenni. A legendák mind halottak.

A sikernek is megvannak a hátrányai.

A magyar színész senki másra nem számíthat, csak arra, hogy tetszik a népnek. A nép pedig nagy átlagban rossz ízlésű, és bár ez sajnálatos, bizonyos színészek számára néha még szerencse is.