Minden igazi pesszimistában egy beteg, impotens ember rejtőzik.
Ha félek, magamhoz húzom a félelmem tárgyát. Megjelenik. Azzal festem a falra, hogy elgondolom, hogy teret engedek neki, hogy az aggodalmammal, a pesszimizmusommal magam éltetem.
Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.
Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat.
Az optimista a napfelkeltét várja, a pesszimista a napnyugtától fél.
Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot.
Az optimisták bekötött szemű pesszimisták.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.
A pesszimista az olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne.
A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja.
Az optimista azt hiszi, a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk.
Az optimista két garassal a zsebében is úr. A pesszimista tele páncélszekrénnyel is senki.
Az a jó a pesszimizmusban, hogy vagy igazad van, vagy pedig kellemesen csalódsz.
Semmi különbség a pesszimista és az optimista között, ha az előbbi azt mondja, hogy "ó, ez reménytelen, úgyhogy a kisujjadat se mozdítsd", az utóbbi pedig azt, hogy "a kisujjadat se mozdítsd, végül úgyis minden jóra fordul". Egyik esetben sem történik semmi.
Spórolj az energiáddal, ne keresd a bajt! Jó esélyed van rá, hogy hamarosan ő talál meg.