Az élet zúgó hullámai bárminő magasra tornyosuljanak körülöttünk - halk morajjá csendesülnek abban a pillanatban, a mikor az ember a rideg életből otthonába érkezik s háza küszöbén belép.

Mint ahogy az ember külső alakja bensejét tükrözi vissza, úgy egy háztartás berendezéséből biztosan következtethetni annak lakóira.

Állandóan költözködöm, keresem a biztonságot. Igyekszem otthont találni, de sosem sikerül.

Minden költözés törés.

A férfiú legfőbb gyönyörűsége a boldog otthon, ahol egy szerető feleség gondoskodását élvezheti.

Az emigráns, mint az űrhajós, megtudja, hogy nincs fix pont, ahol megkapaszkodjon. Egyformán otthon van az otthonosságban és az otthontalanságban.

Az otthon nem az, ahonnan jöttél, hanem az, ahol fényre lelsz, amikor már mindent sötétség borít.

Az ember éppen ott nincs otthon, ahol van. Az ember azt hiszi, hogy ott lenne otthon, ahova kívánkozik.

Az otthon olyan hely, ahol évek múlva is önmagam lehetek.

Hogy mennyire alkalmazkodik az ember a környezetéhez - egészen elképesztő. Úgy hiszem, ha pokolra kerülök - egy hónapig szokni fogom az új helyet, míg megtudom, hol a könyvtár, az opera, nem lehetne-e valamelyik bűnöstől pianínót szerezni - és pár hónap múlva úgy hozzászokom, hogy nem akarok másik lakásba költözni, még a Paradicsomba se.

Aki otthont épít magának, az formát ad a saját otthonának. Igaz, hogy minden forma kívánatos lehet, de nem mind együtt. Máskülönben nem lenne már otthon.

Otthoni levegő, kellemes, édes és páratlan a világ összes levegői között, felejteni is könnyebben tud benne a káros ember!

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj` isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Nem lenne szabad, hogy az embert nyomasztó érzés töltse el a saját otthonában.

Még szobanövényünk sincs. Rajtunk kívül semmi sem él meg ebben a házban.