Úgy fair szerintem, hogy ha van fájdalomküszöb, akkor legyen örömküszöb is. Kinek mekkora az örömküszöbe? Van az a boldogság, ami elviselhetetlen? (A boldogságtól ordítani, ugyebár.) Lennie kell, mert olyan sokan menekülnek előle, félnek tőle. Félnek, hogy túlcsordul. Kordában akarják tartani, nem is merik elhinni. Pedig szerintem csak élvezni kell a pillanatot, nem gondolkozni (legalábbis nem sokat), csak átadni magunkat a pillanat örömének.
Nem számít, mennyire tudsz valamit, csak az számít, hogy élvezed.
Úgy telnek gyorsabban a napok, ha az ember megtalálja bennük az örömöt, nem baj, ha nehéz pontosan levezetni, mitől is van tulajdonképpen jókedve.
Sose tudott olyasvalamit vásárolni, amiből ne lehetett volna valami szellemi hasznot húzni, főképp olyat, amit csak a szép dolgok szereznek a számunkra, mivel megtanítanak arra, hogy örömünket ne csak a jólét és a hiúság kielégülésében keressük.
Engedd magadhoz az örömöt. Nyúlj utána és ragadd meg, amikor elfut melletted.
Ha az ember sokáig vár valamire, akkor az a valami sokkal értékesebb lesz.
Az öröm nem a végrehajtásban rejlik, hanem az eltervezésben.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.
Minden egészséges mozgás közt, minő a járás, lovaglás, kocsizás, vívás, táncz sat. a legüdvösebben hat a nevetés előidézte mozgás.
Jegyezd meg jól, hogy minden öröm "haszontalan". Ne várj érte jutalmat, mert az öröm - bármilyen öröm - önmagában hordja jutalmát; már maga jutalom.
A mámor mindent leegyszerűsít és megválaszol.
A fájdalomból születhet a legnagyobb, a legkülönösebb öröm, amitől az ember kiáltani szeretne, és forró, boldog könnyeket sírni.
Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.
A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
Aki másnak mindig örömöt igyekszik szerezni, eléri, hogy mások is azt tegyék, ami neki örömére szolgál.