Az előrehaladott életkor önmagában egyáltalán nem jelent törvényszerűen mindenkinél bölcsességet. Mindannyian találkoztunk már rendkívül konok, önfejű és ostoba öregemberekkel. És többnyire éppen ők azok, akik az életkorukra hivatkozva követelőznek.

Az emberek sokasága előre borítékolja időskori boldogtalanságát és kiszolgáltatottságát. Nehéz bevallania magának, hogy mások jóindulatára, együttérzésére fog szorulni. Azt gondolom, ezzel a "szorult" helyzettel jobb mielőbb megbarátkozni, hogy ne vert helyzetben kelljen lenyelni a keserű pirulát.

Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből, aki pont úgy néz ki, mint az anyám.

Az úgynevezett öreges dolgokról egyébként rendre kiderül, hogy valaminek a túlkompenzálásai. Érdemes megfigyelni: aki aktív korában nem sajnálta magára költeni a pénzét, idős emberként elkezd kuporgatni. Olcsó vackokat vásárol egy lepukkant diszkontban, mondván, azért spórol, mert nem biztos, hogy az anyagi javaikat "elherdáló" utódai tudnak majd gondoskodni róla a végnapjaiban. Hirtelen váltással gondos szülő szeretne lenni - miközben tudván tudja, hogy ez a hajó már elment.

Az ember nem annyi idős, ahány éves, hanem amennyinek érzi magát.

Az ember addig marad fiatal, amíg meg tudja érteni a fiatalokat.

A múló időt ne úgy fogjuk fel, mint ami koptat és elveszejt, ne egy marék homokot lássunk benne, hanem valamit, amiben kiteljesedünk!

Azt hittem, az öregasszonyok feje teli van mindenféle hiszemekkel és babonás félelmekkel, minden kőben elátkozott boszorkányt látnak, és minden kóbor macskában az ördög megbúvó szellemét! Erre most, hogy már magam is megöregedtem, mit látok? Nem mást, mint hogy a fiatalok azok, akik tele vannak hiedelmekkel.

Rég elhagyám az enyhe révet,
Hátam megett már évre évek
Úgy torlanak, mint tengerár,
S új rév, koporsóm csendje vár.

Máig az arcoddal törleszted,
amivel évek óta tartozol
az éjszakának.

A rocksztár sose hal meg az emberben.

Az embernek lassan korlátot szab a kora.

A negyvenesektől elvárja a társadalom, hogy már ne "keresgéljenek", hanem bizonyos "feladatok" megoldását maguk mögött tudják egzisztenciájukat és párkapcsolati/családi ambícióikat illetően. Az élet nem mindig bizonyul kooperatívnak, és az emberek sokszor ilyenkor esnek kétségbe, hogy nem ezt, nem így akarták, miközben úgy érzik, lehetetlen az egészet újrakezdeni, és a testük pedig lassacskán elkezd máshogyan működni, mint addig megszokták. Van, aki ilyenkor ijedtében 180 fokos fordulatot tesz, mások pedig rezignált sóhajok között mennek tovább, ha tudják is, hogy tévúton járnak.

Kilencven után másként öregednek az emberek, mint ötven vagy hatvan után. Sértődöttség nélkül öregednek.

S az esztendő hiába fordul újra,
a lombokkal hiába sápadok,
ott élek én pirostüzesre gyúlva,
ahogy régente annyit láttatok.