Ha évről-évre fiatalodnék, arra persze nagyot innék, ennék, de azt minek ünnepeljem, hogy öregszem?

Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.

Az öregségre időben készülni kell, az úgynevezett "egyéb elfoglaltságok" - nevezzük ezt hobbinak - megteremtésével és begyakorlásával.

Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.

Minden nap tudd, hogy az egy csodálatos nap lesz, és köszönd meg azt. Ne rágódj a múlton. Ne keress akadályokat, jógázz. A test, a lélek és a szellem csatlakozva egymáshoz kinyitja az élet ajtaját. Nézem a természet szépségét, azt mondja nekem, egy fa még gyönyörűbb, ahogy telnek az évek.

A múló évek igazán jól álcázzák az embert.

Az élet körforgás, öregkorunkban visszatérünk a kezdetekhez.

A nyugdíjba vonulás nem visszavonulás valamitől, hanem visszavonulás valamihez.

Az éveiről nem tehet senki.

Gyerekkorom óta szokásom, hogy a legfinomabb falatokat félretolom a tányéron, és utolsónak hagyom. Hiszem, hogy legszebb éveim majd az öregséggel köszöntenek rám.

Egy dolog, hogy mennyi idős az ember, a másik meg, hogy mennyinek hiszi magát.

Lebukik a nap
Túl a szennyes kis folyón -
Ó, gyerekkorom!

Hulló falevél.
Ág a megőszült égen.
Kapum bezárul.

Miként a fű, majd én is sorvadok,
S ha gyötörnek is vágyak, sóhajok,
Csak úgy szólnak a bordáim alatt,
Mint rét ölén az őszi bogarak.

A halállal ellentétben az öregség nem váratlanul ront ránk, első jelei mégis felkészületlenül érnek bennünket.