Az önismeret a legnagyobb bölcsesség.

Ha te következetesen balhézol minden pitiáner szarság miatt, ami bosszant - mert a volt fiúd új fotót posztolt magáról a Facebookon, mert a távirányítóban semmi idő alatt lemerülnek az elemek, mert már megint lecsúsztál a kiárusításról, amikor két kézfertőtlenítőt kaphattál volna egy árban - van rá esély, hogy az életed sivár. És ez a te bajod. Nem a kézfertőtlenítő. Nem a tévé távirányítója.

A lelki egészség titka a testi egészségéhez hasonlóan annyi, hogy megeszed a zöldséget - vagyis elfogadod az élet sótlan és elcsépelt igazságait, például hogy "a tetteid tulajdonképpen nem is olyan fontosak az összképben", és "az életed nagyobb része unalmas és érdektelen lesz, és ez így oké". Ez a zöldségdiéta elsőre rossz ízű lesz. Nagyon rossz ízű. Viszolyogni fogsz tőle. De amint megetted, a szervezeted megerősödik és felpezsdül. Elvégre megszabadultál az örökös nyomástól, hogy neked kell a következő világhírességnek lenned.

Az önismeret olyan, mint egy hagyma. Több rétege van, és minél többet hántunk le, annál valószínűbb, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban sírva fakadunk.

Ha úgy érzed, hogy egymagad állsz szemben az egész világgal, lehet, hogy csak saját magaddal állsz szemben.

Lelke forrong, vonzza a távol,
Őrültségét maga is sejti már,
Csillagot kér az ég boltozatáról,
S a földön legmagasabb kéjre vár,
S minden közel és minden távol
Kevés keblének, oly mély ott az ár.

Alapvetően nem a fizikai valónk, sokkal inkább a róla kialakított képünk felelős a testi korlátainkért.

Csak akkor tudnak mások bántani, ha nem vagy tisztában önmagaddal.

Van bennünk egy hely, aminek a létezéséről nem is tudunk, pedig ide bármikor visszavonulhatunk és távolról tekinthetünk magunkra, anélkül, hogy éreznünk kellene a fájdalmat.

Mindig reálisan kell felmérni az erőviszonyo­kat. Ha a játszmában egyformán gyengék az ellenfe­lek, akkor nem érdemes gyötörnünk egymást. Hát még akkor, ha egyformán erősek.

Míg az élet próbára nem teszi az embert, képtelenség becsületes választ adni arra a kiemelkedően fontos kérdésre: önző avagy önzetlen volnál. Pláne mivel egyes helyzetekben lehetsz ez, más szituációkban meg az. Ám e bizonytalanság ellenére okvetlenül dédelgetünk bizonyos én-képet témánkkal kapcsolatban.

Nagyon igyekszem, hogy szeressenek, mindig is ezt csináltam. Nagyon igyekszem csökkenteni mások fájdalmát. Nagyon igyekszem, mert nem tudok szembenézni a sajátommal.

Csak félig tud valamit az, aki nem tudja magáról, hogy tudja; s tudni, hogy tudunk, annyi, mint önmagunkat ismerni. Az önismeret nemcsak önmagáért kívánatos és fontos dolog, hanem azért, mert nélküle semmilyen más tudás sem nyerhet kritikai igazolást és biztos megalapozást.

Nem gyengeség beismerni, hogy valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni.

Fontos az elmélkedés, a befelé fordulás, hogy tisztában legyél önmagaddal.