A "naprakész, azonnal alkalmazható tudás" mindig tegnaprakész akkor is, ha ma még talán valóban jó eséllyel juttat munkahelyhez - igaz, nem a legnívósabb fajtához, mert ott már ma is mást kell tudni, mint tegnap, amikor a "naprakész" tananyagot összeállították.

A ma iskolájában olyan problémák megoldására kell felkészíteni a gyerekeket, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy problémák.

A nagy tanár olyan általános élet- és munkaszemléletet ad a diákjainak, amivel képesek egészen különböző területeken is megállni a helyüket, olyanokon is, amikről konkrétan semmit sem tanultak az iskolában.

Minden érettségi találkozón több szó esik a rossz tanárokról, mint a jókról - ők szállítják a nagy, emlékezetes sztorik alapanyagát.

Az iskola nem fejleszti a kreativitást, hanem szabályokat és alapvető tudásnak gondolt dolgokat kér számon, de azt úgy, hogy azt sugallja mindent megtanított, amit kell, pedig ott csak valaminek el kéne kezdődni.

Egy felnőttet már nem tudunk úgy istápolni, oktatni, mint ahogy a gyereket kellett volna.

A gyerekeket kondicionálni kell a boldogságra, arra, hogy jól érezzék magukat, ezt tanítani kell.

Mi lenne, ha az iskolában olyan "képzőművészeti órára" kéne járni, ahol csak azt tanítják, hogyan kell kerítést festeni? Mi lenne, ha sohasem mutatnák meg Leonardo da Vinci és Picasso festményeit? Értékelnéd-e akkor a képzőművészetet? Akarnál-e többet tanulni róla? Kétlem. Valószínűleg azt mondanád, "az iskolában elvesztegetett idő volt képzőművészetet tanulni. Ha a kerítésemet valaha is festeni kell, felveszek majd valakit, aki megcsinálja". Talán nevetségesen hangzik, de a matematikát így tanítják, és legtöbbünk szemében ez olyan, mint azt nézni, hogyan szárad meg a festék a kerítésen. Míg a nagy mesterek festményei könnyen elérhetők mindenki számára, a nagy mesterek matekja legtöbbünk elől el van zárva.

Az oktatásnak arra kell megtanítania a gyerekeket, hogy képesek legyenek kritikusan gondolkozni.

Mivel egy boldog gyerek számára a tanulás egyet jelent a szórakozással, a kislányod egy- és ötéves kora között sokkal többet fog tanulni magától, mint később az iskolában. Az is nagyon szomorú dolog, ha a szülők túlságosan elfoglaltak, és nincs idejük a kis totyogóval játszani, mindenfélét csinálni, ám az már egyenesen tragikus, hogy mire ezek a gyerekek iskolába kerülnek, kivész belőlük a felfedezés szeretete.

Manapság sok iskola egyenesen hadszíntér.

Tanulj az emberektől! Igazán nagy koponyák is akadnak közöttük.

A gyerekek természetes módon tudnak a flow állapotába kerülni. Azért tanulnak gyorsan, mert izgalmasnak találják a tanulást. Egy csecsemőnek nem kell fizetni, hogy megtanuljon beszélni vagy járni, természetes késztetés él benne, hogy tökéletesítse a tudását. Amikor azonban bezárjuk őket az iskolába, ahol ülniük és hallgatniuk kell, az nem természetes számukra. Mindez a felnőtt-világ félreértése arról, hogyan tanulunk.

A nők képzése nélkül az egyetemes kultúra sokat veszít. Valóban forradalmi időt élünk.

A legtöbbet úgy tanulja az ember, ha sokat olvas, sokat ír, és a legértékesebb leckéket mindig maga tanítja magának.