A nők olyanok, mint a szirénák: nem mindig szólnak, ha baj van, de ha szólnak, általában baj van.
Nem könnyű dolog a nőkkel folyamatosan fenntartani a szellemi kapcsolatot, mert az merőben eltér tőlünk, férfiakétól. Ez nagyon nagy tudomány.
Ha van egy gazdag férjed, attól még nem vagy valaki.
Minden nő egy leopárdba oltott párducmacska, egy-egy szépségkirálynő.
Van, hogy az ember egy nő nőiségének rangját úgy adja meg, ha teheti, ha nem tiltja az illem, hogy kicsit pimaszkodik vele.
Attól, hogy egy nő férjhez megy, még nem kell unalmasan öltözködnie.
A leányban azt szeretjük, ami, az ifjúban azt, amit ígér.
Végső soron mindenki egy könnyű kis nőcske, ha arról van szó. Ez úgymond az ember szerves, öröklött tulajdonsága.
A nő őriz: ő a hagyomány, mint ahogy a férfi a haladás. Márpedig, ha e két nem nélkül nincs sem család, sem emberiség, akkor e két erő nélkül nincs történelem.
Asszonynak csak asszonytársnője az igazi szakértő bírálója.
Ha megtetszik neked egy asszony, úgy ott maradhatsz a közelében. De ha te tetszel meg neki, akkor fuss tőle ezer mértföldnyire.
A nők mindig a győztes férfihez pártolnak.
Az olyan asszony, akinek kedvese van, többnyire diszkrét, a társaságban kifogástalan modorú, a férfiakkal szemben tartózkodó. Ez természetes is. Hiszen a valóban szerelmes asszonyt sérti minden más férfi közeledése. Csak azok a nők kacérok, azok flörtölnek boldoggal-boldogtalannal, akik valójában senkivel szemben sincsenek érzésileg lekötve.
A nők csak akkor kezdik becsülni a férfit, ha azt látják, hogy másoknak is tetszik. Akkor szaladnak utána.
Nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács, aki lefordítja számunkra, mi jár a nők lelkében.