A tenger tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas hallé.

Az összes szerv közül a nyelv a legérdekesebb. Megízleljük vele az édes bort, de a keserű mérget is, s ugyanazzal a nyelvvel mondunk édes és keserű szókat.

A félelem nem is olyan rossz dolog, ha nagyobb óvatosságra inti az embereket, mit tegyenek és mondjanak.

Ha valamiről sokat tudunk, akkor hallgatunk. Csak a műkedvelők biztosak és bőbeszédűek. A teljes tudás - a külsőségben - fölöttébb hasonlít a teljes tudatlansághoz.

Fogalmam sincs, hogy eredményezett-e egy dal valaha is igazi, jelentőségteljes változást. Ez olyan, mintha mogyoróval dobálnánk egy gorillát.

Minden búcsú egy köszöntés is egyben.

Nem az a fontos, hogy van vagy nincs, csakis és egyedül az, hogy miért hisszük, hogy van vagy hogy nincs.

Az a teve, amelyiknek nincs púpja, nyomorék, ezt a társai éppúgy csúfolják, mint az emberek a púpos embert.

Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt.

Hogy egy ember hol nyugszik a halála után, nem számít. Ami lényeges, az az, hogy mihez kezdett az életével.

Az kapja a legőszintébb választ, aki sosem kérdez.

Minden új nyelv új világlátással ajándékoz meg.

Nem tudom, miként, de lehetséges, hogy egy festmény mindig ugyanaz, mégis valahányszor ránézünk, teljesen más.

A Föld egyik oldalát mindig sötétség borítja, miközben a másikra dicsőségesen ragyog a Nap fénye.

A félútban is van egy másik félút.