Ha ellenem lázad valaki, az rossz. Ha én lázadok, az jó.

Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.

Ha életünket mesének látjuk, egyre inkább megkönnyebbülünk és felszabadulunk. Rá fogunk jönni, hogy személyes történetünk szubjektív oldalról tényleg átélhető ilyen módon. Mint ahogy lehetetlen meggyőződni arról, hogy az ébrenlét során történő dolgokat nem álmodjuk, végső soron azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy mindez egy mese. Ez csupán rajtunk, saját értelmezésünkön múlik. E szempontváltás oldani fogja bennünk azokat a görcsöket és szorításokat, amelyek a mindennapjainkat oly banálissá és közönségessé teszik. Észrevesszük, hogy a színtér, ahol élünk, mesebeli hely, olyan, mint egy kacsalábon forgó vár vagy egy mandala palota, s eddig nem látott mélyebb valóságok kezdenek felsejleni.

A fogyatékosságokat csak a szeretetlen észleli; ezért, hogy belássuk, magunknak is szeretetlenné kell válnunk, de sosem jobban az épp szükségesnél.

Micsoda ünnep! A születésnapom. Sokkal szebb, ha beteg az ember és tudja, még mindig itt van és egy évvel öregebb lehetett, mint amikor egészséges és tudja, egy évvel öregebb lett.

Olyan régen élünk már együtt az abnormalitással, hogy normálisnak hisszük.

Nincsenek örökkön-örökké érvényes paradigmák. A hagyományokhoz ragaszkodó előadásmód is lehet lenyűgöző, az útkereső, bátor kezdeményezéseknek is lehet bénult unalom a végeredménye.

Egy átlátszó üvegprizma nem változtatja meg az alaptulajdonságát, ahogyan a fényt különböző színekre töri és visszaveri. Hasonlóan az Elme sem változtatja meg soha eredeti tulajdonságát a különböző gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azt mozgásba hozzák. A Valódi mindig ott volt és van, még ha az emléke el is tűnt volna már.

Tartsd magad tisztán és fényesen: te vagy az ablak, melyen keresztül a világot nézheted.

Nagyon hiszek a jin-jang kettősében. Azaz mindenben van valami jó, s mindenben van valami rossz is. Minden helyzetben lennie kell egy reménysugárnak, ami segíthet, de még a legjobb szituációban is lehet találni egy kis fekete pontot.

Éles határ van aközött, hogy valamit örömmel teszünk, vagy hogy az egész létünket arra alapozzuk. És ez az a határ, amit nem szabad átlépnünk.

Még az a három éves gyerek is, aki csak a porban játszik, gazdagabb lehet nálunk, mert hiszen látjuk, hogy micsoda fantasztikus élményei vannak ennek a kölyöknek ott a porban, mi minden történik vele, és mi mindent képes találni.

Néha csak azért mennek rendben a dolgok, mert az ember úgy képzeli. A hitre sokfajta meghatározás létezik; ez sem rosszabb a többinél.

Időnként mindent a birtoklás, vagyis a "cuccok" lencséjén keresztül szemlélünk. Anyagias világban élünk, ami arra tanít bennünket, hogy a sírba úgyse vihetünk semmit magunkkal.

Először a szemüvegünk lencséjét cseréljük ki, minden más ezután következik.