A néző nem tanítvány, akivel feltétlenül meg akarok értetni valamit, de ha rezonálni kezd mindaz, amit látott, tovább fog munkálni benne az élmény. Elgondolkodtatja. Hiszek az utórezgésekben, azok az igazán fontosak.

Nincs rossz trükk, csak rosszul előadott trükk van. A legegyszerűbb bűvészdobozból kivett trükköt is elő lehet úgy adni, mint egy csodát, ha elég jó vagy.

Művészi érettségről vagy művészetről, művészről nem is nagyon lehet beszélni egy bizonyos kor alatt.

Hiszem, hogy egy művész csakis a megélt valóságon keresztül juthat el a helyére.

A színészet nagyszerű terápia. Ahelyett, hogy te szenvednél, valaki más megteszi helyetted.

Ha egy színész azt mondja, hogy játék közben a szereplővé válik, akkor vagy skizofrén, vagy marhaságokat beszél.

Vannak, akiket az írás impresszionistáinak nevezhetnénk. Tehetségük abban rejlik, hogy rátalálnak a történetekre. Nyitott szemmel járnak-kelnek a világban, és úgy szüretelik a helyzeteket, hangulatokat és kis jeleneteket, mint cseresznyét a fáról. Egy gesztus, egy mosoly, a mozdulat, ahogy valaki hátrasimítja a haját, vagy megköti a cipőfűzőjét. Pillanatfelvételek, amelyek mögött történetek lappanganak. Képek, amelyekből történet lesz.

Képtelen vagyok megérteni, hogyan élhet valaki alkotás nélkül.

Az egyetlen személy, akivel színészként meg kell küzdened, te magad vagy.

A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat művészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.

A művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van.

A művészet, az egy felhő, amelyik árnyékot vet a hőségben, vagy villám, ami eltöri egy helyen az eget, ahol az árnyék alatt vagy a villámfényben egyszerűen már nem lesz a világ olyan, mint azelőtt volt.

Meg kell mondani az embereknek az igazat, és ebben a szellemben kell építészetet és költészetet és zenét és tudományt és gondolatot létrehoznia annak, aki művész, és valóban az, hogy meg kell mondani őszintén az embereknek, mi az univerzum, amiben élnek.

Az ember lelke minden tettében visszatükröződik; a hazug ember nem lehet igazán művész.

A kevert esztétikai minőségek sokkal összetettebb és komplexebb módon tudják a valóságot megjeleníteni, mint az egyértelműek.