Szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat.

Minden művészetek közül a fotográfia a legkiszolgáltatottabb a külső valóságnak.

Egy színésznő csak nőt tud játszani. Én viszont színész vagyok, bármit eljátszom.

Egy filmben minden egyes szereplőnek óriási jelentősége van, a legeslegkisebbeknek is.

A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon.

Minden előadóművész fölött - ha kiáll a nagyközönség elé - ott lebeg egy láthatatlan "zsinórpadlás", azaz a felkészülés szellemi kellékeinek összessége.

Ha valaki igazán tehetséges színész, tulajdonképpen mindegy, hogy néz ki...

Az író az örökkévalóságnak is élhet - a sztár csak a percnek.

Senki sem képes megfelelően és tisztán beszélni valamiről, ha nem művészien, vagy legalább annak imitálásával alakítja mondandóját.

A művészet mindig az elődök művészetére épít. Egyáltalán, a kreativitás. Volt valaha embernek olyan ötlete, amelyik annyira új lett volna, hogy nem épült rá semmire, amit korábban másvalaki fedezett fel, gondolt, mondott vagy alkotott?

Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.

Amikor rajzolok, akkor nincsen valóság, csak a másik világ van, ami sokkal igazibb, mint az, amikor hazamegyek, vagy az iskolában vagyok.

Rajzolás közben boldog vagyok, igazából egyedül csak olyankor vagyok boldog, és amikor megnyerek egy rajzversenyt, akkor meg aztán végtelennek érzem a világot, és az jut eszembe, hogy bármit elérhetek, akár a csillagokat is.

Nekem a film olyan, mint halnak a víz, nem tudok meglenni nélküle.

Reggelre minden ferde lesz
és széttörik ezer darabbá.
Ó, költők, hol van, ki az éj
tündéri tükrét összerakná?